Korinthoszi szerelem

Tormay Cécile szerző (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő. Ősei apai és anyai ágon egyaránt német származású polgárok voltak. Kulturális tevékenysége elismeréseként 1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1937-ben Nobel-díjra jelölték...

Szívesen és biztos kézzel nyúlt az antik témákhoz, és csodálatos, szívszorító történeteket szőtt belőlük. Ám ami a legjobban hangsúlyos ezekben az elbeszélésekben, az a nő, a nőiség meghatározó jelenléte.

Mert az örök nő története ez a kötet, a rabszolga és az istennő, a táncosnő és a najád, a hetéra és a szűz története – és persze az örök szerelemé.

Nem véletlenül nevezi Hankiss János „Nagygörögország magyar poétájának” Tormay Cécile-t. Ahhoz, hogy ilyen jellegű és szépségű művek születhessenek, az ide vonatkozó műveltség és felkészültség mellett a női megközelítés, a női látásmód is rendkívül fontos.

Történetiségüket tekintve ezek a romantikus mesék az antik görögök mitikus világában játszódnak, majd átvezetnek abba a korba, amikor az új hit legyőzte a régit. Ami közös és legfőképpen hangsúlyos ezekben az elbeszélésekben, és ami biztosítja a folytonosságot a régi és az új világ között, az a nő, a nőiség meghatározó jelenléte. Aphrodité és a Boldogasszony egy, „öröktől fogva egy, aki a fiatal földnek szépséget és szerelmet adott, és az elaggott világnak reménységet...”.

A „Korinthoszi Szerelem” című eme kiadványt az antik görög témák, a nő és a nőiség meghatározó jelenléte, az örök nő története, a rabszolga és az istennő, a táncosnő és a najád, a hetéra és a szűz és ezekből adódóan természetesen az örök szerelem iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánljuk még mellé az írónő további köteteit is:

Emberek a kövek között.
Örök Magyarország.
A régi ház.
Bujdosó könyv.
Az ősi küldött.
Assisi Szent Ferenc kis virágai.
Boldogasszony Arkádiában.