Kifosztottak

Amikor régóta nem látott ismerőseimmel találkozom, megemlítem, hogy írok. Egykedvűen veszik tudomásul.

Ám amikor hozzáteszem, regényeket, a szemükben felcsillan az érdeklődés. Tényleg? Azt hittem szakkönyvet, válaszolják. Igen, az rendben lenne. Ám a regényírást nem várta tőlem senki. Még magam sem. Az írás nagy felelősség, legalább akkora, mint a betegekkel való foglalkozás.

Amikor gyógyítok, a testnek van szüksége a tudásomra, a történeteimmel pedig az emberek lelkéhez szeretnék eljutni.

Az élet furcsa fintora, hogy az én lelkemet is egy történet érintette meg, amit hirtelen ötlettől vezérelve megírtam. Azóta egyik könyv a másikat követi. Csak leülök a laptopom elé, hallgatom a zenét, és lassan elkezdenek jönni a gondolataim.

Aztán gyorsul a tempó, és én belemerülök a témába. Olyan ez, mint amikor a repülőgép egyre gyorsabban gurul a kifutón, majd hirtelen a levegőbe emelkedik. Élvezem a repülést, és ezt a pillanatot szeretem a legjobban. Élvezem az írást, és minden pillanatát szeretem. A leszállás pillanatát is szeretem. Az írásban ez a könyv kiadásának pillanata. Itt van, elkészült, átadom, odaadom a történetet.

Az izgalom most kezdődik!

- Mi lesz a sorsa, hogyan fogadja majd a kedves Olvasó?

A kifoszt ige azt jelenti, hogy értékéből kiforgatni, valamitől megfosztani valakit. Ezt a szót hallva anyagi értékeink elvesztésére gondolunk, amelynek pénzben kifejezhető mértéke néhány fillértől mesés vagyonokig terjedhet. Kevésbé jut eszünkbe, hogy érzelmileg is kifosztottá válhatunk. Hogy megfoszthatnak bennünket az álmainktól, hogy romba dönthetik egész addigi életünket, nevetségessé tehetik érzelmeinket.

Gondoljuk csak végig az életünket, családunk, barátaink, környezetünk életét. Hány és hány ilyen esetről tudunk, vagy tudhatnánk, ha…. Ha figyelnénk, ha kérdeznénk, ha meghallgatnánk a másikat. Ha ott lennénk és valóságosan vagy virtuálisan, de kinyújtanánk a kezünket a másik felé. Ez az én vasmacskám története, ami lehorgonyoz a múltba, mondja a könyv egyik szereplője. Nagyon is igaz, az érzelmi kifosztottság úgy tart a múltban lehorgonyozva, mint a legszuperebb vasmacska...

A könyv a Férfi és a Nő története. Fiatal korukban mindketten érzelmileg kifosztottá váltak. Azóta évtizedek teltek el. Mindketten élik az életüket, dolgoznak, vannak barátaik, sikeresek. A felszínen. De a lelkük mélyén ott maradtak annál a pillanatnál, amikor a veszteséget elszenvedték. A férfi csak magyarázatot szeretne kapni a vele történtekre. A nő csak bizonyítékot szeretne kapni, hogy szerették és szerethető. Mindketten magányosak. Lehetnének társak is, ha…...
Ha nyitottak lennének.

Eljön-e az a pillanat, amikor egymásra találnak?
Olvasd el a könyvet és választ kapsz!