Két feleség

Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.) magyar író, drámaíró és publicista. Hatással volt többek között Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsőre és Molnár Ferencre is. Hunyady Sándor apja.

- Van-e örökzöldebb téma, mint a csillapíthatatlan szerelemé?

A soha nem múló szerelem, önfeláldozás és becsület drámája bontakozik ki BRÓDY SÁNDOR eme két kisregényéből.

A magyar Zolaként is emlegetett kiváló író, drámaíró magánéletében sem volt ismeretlen a két asszonyhoz való tartozás. Előnyös külsejének, írói tehetségének és erős kisugárzásának köszönhetően nagy sikere volt a nők körében.

Írásai azt tükrözik, hogy jó ismerője a nők érzelmeinek, szeszélyeinek és praktikáiknak is, amelyekkel mérhetetlen boldogságot vagy éppen határtalan szenvedést képesek okozni önmaguknak és a férfiaknak egyaránt.

A Két Feleség a vad, eszközökben nem válogató szerelmi hevület drámája. Középpontjában egy konfliktusokkal teli házasság áll, amelyre rávetül az első feleség árnyéka. Ellentétes érzelmek feszülnek itt egymásnak és a szerelemnek megannyi formája;

• megsebzett és elfojtott,
• türelmes és hűséges,
• szenvedélyes és pusztító

vonul fel a műben, amelynek cselekménye megállíthatatlanul halad a drámai végkifejlet felé.

Bródy másik írásában, a Hófehérke címűben is két nő határozza meg a férfi életét és boldogságának alakulását. Balassa Imre útra kel, hogy megkeresse az ideálját, Hófehérkét - és meg is találja, sőt hamar el is jegyzi. Mikor azonban már minden készen áll az esküvőre, találkozik egy másik lánnyal. Lehet, hogy ő az igazi Hófehérke?

Józanság nemigen sok van az egész dologban - véli Balassa, majd hozzáteszi: Természetes, hogy nincs; ez a szerelem.

Mindkét történet a szenvedély és a halál szövedéke, legbelső valónk: a boldogságát holtáig hajszoló ember históriája. Két igazán remek mű olvasható Bródy Sándor tollából, amelyek magukkal ragadnak, ugyanakkor el is gondolkodtatnak.

A „Két Feleség” című eme kiadványt Bródy Sándor mindkét regénye iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyekben megjelenik a soha el nem múló szerelem, az önfeláldozás, a szenvedély és a halál, és amelyekben soha nem a szereplőkre vagy a környezetükre, hanem az érzelmeikre fókuszál, főleg a nők érzelmeire, szeszélyeire, és arra, hogy ezek az asszonyok/lányok mi mindenre képesek a szerelmükért, vagy éppen a szeretteikért.