Két barát — Az első Érzelmek iskolája

Remekírók Retró - A sorozatcím amellett, hogy a jelenkor horizontjából való visszatekintést sugall, jelzi egyúttal azt is, hogy a figyelem olyan klasszikusnak számító írók műveire irányul, melyek kiállták az idő próbáját.

A világirodalom és a magyar literatúra egyaránt bővelkedik olyan szépirodalmi alkotásokban - gondolunk itt elsősorban prózai munkákra -, amelyek bizonyos okokból eddig vagy elkerülték a szakma figyelmét, vagy idő múltán az érdeklődő közönség várhatóan szívesen látná őket viszont.

Olykor felfedezésre, máskor pedig újraolvasásra invitáljuk az olvasókat, vagy tekintet vetésére, hiszen a remekművek - még ha megkésve is vagy ismételten - méltán érdemelhetik ki az olvasók bizalmát.

Más szóval: klasszikusok eddig (magyarul) ismeretlen nóvumait vagy kissé talán feledésbe merült alkotásait kínáljuk ebben a sorozatban - csemegéül sokaknak.

Egy húszéves fiatalember első regényét tartja kezében az olvasó, akit Gustave Flaubert-nak hívnak. Egy Henry nevű vonzó, fiatal csábító érzelmeinek iskoláját beszéli el, aki tanárának feleségét New Yorkba szökteti, majd egy miniszter unokahúgát veszi feleségül.

Ám az igazi főszereplő Jules, a nem egészen húszesztendős vidéki költő, aki az előbbihez hasonló karrierről álmodozik, de szükségképpen magasabb rendű igazságok birtokába jut. Ő az érzelmek iskolája mellett kijárja az irodalom iskoláját is. A fiatal Flaubert önarcképe ő.

Egy híres francia irodalomtörténész szerint „e regény lapjain Flaubert romantikus költészetével találjuk szemben magunkat”.

Flaubert soha nem adta ki ezt a nagyregényt. Tévedett. De a gondjainkra bízta: fedezzük fel mi, ismerjük meg jobban az ifjúságát, fiatalkori művészetét, életét. A gyönyörűen komponált szerelmi történeten túl Gustave Flaubert íróvá érlelődésének is tanúi lehetünk e könyv ismeretében.
(Romhányi Török Gábor)

A „Két Barát” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék megismerni Flaubertnek ezt az életében ki nem adott, meg nem jelent regényét, amelyet közvetett módon mégis ránkhagyott, hogy fedezzük fel mi. Olvasásakor valamennyien visszatérhetünk az irodalmi ízlés múltjaiba, amikor az irodalom, a nyelv még nem csupa merő önkifejezés, hanem eleven, társadalom formáló erő és tényező volt...