József Attila versei

Egy gyűjtemény mindig arról is szól, amiből / akitől gyűjtenek, és arról is, aki gyűjt. Aki kiválogatja egy festő összes képe közül azokat, amelyek egy kiállítás terében elférnek és a falra kerülnek, az nemcsak a festőről vall, hanem - a képek kiválogatásában, és azon keresztül a képekben - önmagáról is.

József Attila huszonnyolc-huszonkilenc éves korában készített a korábbi költészetéből egy válogatott kötetet, és ahhoz nagyon szigorúan átválogatta mindazt, amit korábban írt. Indiana válogatása vitatkozik ezzel: egészen másokat emel ki, főleg a 16-20 éves József Attilát szereti, azt a középiskolás, majd egyetemista-fiatal értelmiségi költőt, aki keresi önmagát, a saját hangját, a saját mondanivalóját, aki meg akarja alkotni a saját költészetét. Aki még nincs kész, hanem forrongásban van, akiben az indulat már erős, de a formát még keresi.

• Könnyebb lenne vele azonosulni?
• Jobb slammer lett volna fiatalon, és jobb költő lett belőle felnőttként?
• Ereje a szabálytalansága?
• Szépségek a mutálásban?

Bizonyára sokaknak lesz ez a József Attila váratlan, újdonság, felfedezés. Ha már úgyis olyan közvetlen a viszonyunk hozzá, hogy sokan csak Attilaként beszélnek róla. Indiana számára is vagy József Attila, vagyis a költő, vagy JA, vagyis írásának tárgya, vagy Attila, vagyis közeli jóbarátja, ismerőse, mondjuk a bátyja. Kerüljünk ilyen közel mi is a versekhez!
(- Fenyő D. György)

Ha valakik, akkor a szlemmerek képesek megmutatni a fiataloknak, hogy mennyire érdekesek ma is a száz-százötven évvel ezelőtt írt versek. Gábor Tamás Indiana versválogatása és a versek kommentjei arról győznek meg: József Attila menő, és nem érdemes félresöpörni.

Olvass Te is József Attilát!