Jelkép, rítus, udvari kultúra

SZABÓ PÉTER tanulmányai kikerülik a szakirodalmi sablonokat, és nem rekednek meg az úgynevezett „reprezentatív nyilvánosság” vizsgálatánál, a hatalomnak az alávetett tömegek előtti, egyoldalúnak felfogott demonstrációinál.

A késő középkori Magyarország, majd az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság reprezentációs alkalmait olyan ünnepi eseményeknek fogja fel, amelyekben a polgári eredetű értelmiségi körök, a kézművesek egyaránt szerepet vállaltak, s időnként a véleményeiknek is hangot adtak.

A szerző kutatói irányultsága - amely őt a rituális cselekmény, a térhasználat, a kényes közléshelyzet, a stigma, az „udvari jó mód” szimbolikus jelentéseinek felfedésére készteti - gazdag eredményeket hoz a kora újkori történelmünk vizsgálata, különösen pedig a mentalitástörténet kutatása területén.

A reprezentáció tárgykörét érintő írások mellett több tanulmány is kísérletet tesz arra, hogy elhelyezze a Magyar Királyságot és különösen az Erdélyi Fejedelemséget a korabeli Európa térképén.

A „JELKÉP, RÍTUS, UDVARI KULTÚRA” című ezen kiadványt a késő középkori Magyarország, majd az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság reprezentációs alkalmai, rítusai, kulturális szokásai iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.