János vitéz

Petőfi Sándor eme elbeszélő költeménye olyan, mintha népmese lenne, csak éppen versben előadva.

A költő János vitéz és Iluska sorsán keresztül igazságot is szolgáltat, de művében a magyar nép vágyát is megfogalmazza.

Majd száz évvel később egy másik magyar író, Szerb Antal mondta:

„A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma”.

„A művet Kosztolányi Dezső a magyar Odüsszeiá-nak nevezte. Eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász, Tündérország királyává válik.

A szegények, az elnyomottak győzedelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, a megpróbáltatásokon át. A cselekményben a valószerű falusi életkép keveredik a népmesei motívumokkal (az árva fiú világgá megy, próbatételeken megy keresztül, kitalált lényekkel találkozik (boszorkányok, griffmadár, óriások) stb. A falu és a pusztaság Petőfi által megélt világ, azt elhagyva kezdődik a mese.

A főhősre az útján nemcsak szellemi és fizikai kihívások várnak, de jellempróbáló erkölcsi csapdákon is túl kell jutnia. A falu két árvája végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, ahol örökké uralkodnak. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg. A költő alapvetően mindenkit jónak lát, a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig a megérdemelt jutalmat. Petőfi a nép - az egyszerű emberek - számára írta a verset, ezért lett a népmese a vers mintája”.

Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma.

A „János Vitéz” című eme kiadványt a költészetet kedvelő, Petőfi Sándor verseit szerető és szívesen forgató olvasóinknak ajánljuk...
*`