Határkövek

FRANZ HODJAK neve ismerősen csenghet számos olvasó fülében. Az 1944-ben Szebenben született Hodjak 1992-ben az utolsó kivándorló szászok egyikeként hagyta el a hazáját és választott városát, Kolozsvárt, ahol a Dacia kiadó szerkesztőjeként és nem utolsó sorban jeles, számos díjjal kitüntetett költőként, íróként élt.

Kitelepedése óta Németország legjelesebb irodalmi kiadójánál, a Suhrkampnál jelennek meg a művei.

A regény fő történetszála, amelyre kisebb történetek vannak felfűzve az, hogy Herald Frank vízumért Bukarestbe utazik, ahol emberek százai várnak ugyanarra. A nagykövetség előtt gombamód nőnek ki a sátrak, amelyek lakói aztán megalapítják az első szabad államot, a sátorállamot, amely tulajdonképp egy állam paródiája, külön pénznemmel, zászlóval, himnusszal, és természetesen államfővel, aki nem más, mint a regény főhőse, Harald Frank.

A regényben felbukkanó mellékszereplők nem ismeretlenek az olvasók számára: a múlt érából a hatalmi pozíciójukat és vagyonukat átmentő, értékesítő hivatalnokoktól a korrupt, feketézőket vadászó, ámde főüzérként meggazdagodó határőröktől az utasokat a blattolásra bátorító vonatkalauzig mind ismerősek valahonnan, még akkor is, ha eltúlzott jellemvonásaik időnként valótlanokká is teszik őket.

A román diktatúrát emlékek segítségével és a jelenbeli, a diktatúra utáni képekkel felidézve, az erdélyi német kisebbség figurája hontalanként kalandozik a regény oldalain.

A „Határkövek” című ezen kiadványt a diktatúra elől az Erdélyből való kitelepedés, majd a sátorállam időszakában már nem az elnyomás hétköznapjai, hanem a hatalom elnyomó figyelme alól szabaduló ember esetlensége, a szász-román viszony, az erdélyi német kisebbség hontalansága kérdéskörökre fogékony olvasóink figyelmébe ajánljuk.