Hamueső — Aranyrög könyvtár 27.

Gulácsi Irén, Pálfy Jenőné szerző (Lázárföldpuszta, Szeged mellett, 1894. szeptember 9. – Budapest, 1945. január 2.) magyar írónő.

Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. 16 éves korában (1910) férjhez ment unokabátyjához, erdődi Pálffy Jenőhöz, az Esterházy-uradalmak akkori mérnökéhez. Tanult zenét és festészetet. Az I. világháború kitörése után a férjének meg kellett válnia az akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben Nagyváradra költöztek, ahol a római katolikus káptalan főmérnöke lett. Gulácsy itt kezdett írni a Váradon meginduló Magyar Szóban.

A marosvásárhelyi Zord Idő lapvállalat pályázatára nyújtotta be első regényét, a „Förgeteg”-et, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve novellákat, regényeket, színdarabokat is írt...

A „Hamueső” című műve (1925) volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is.

A férje súlyosan megbetegedett, s 1925 körül megrokkant, munkaképtelenné vált, így a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. Atyai módon pártfogolta őket Benedek Elek, akihez számos levelet írt, s ebből kirajzolódik az írónő mindennapjainak nehéz küzdelme: a tolókocsiba kényszerült, ágyban fekvő, beteg férjének gondozása mellett az egzisztencia fenntartása. Fő műve a „Fekete vőlegények” ilyen körülmények között született.

1927. február 25-én Pálffy Jenő elhunyt, s Gulácsy egy darabig még Nagyváradon élt, aztán átköltözött Kolozsvárra, majd Magyarországra települt. Itt is folytatta történelmi tárgyú műveinek sorozatát, s ezek a regényes korrajzok nagy közönségsikert arattak.

Méltatói szerint: „Gulácsy Irén szereti a nyelvi ékesítettséget, mely a metaforákban, különböző alakzatok halmozásában nyilvánul meg, szereti az archaikus, tájszavak használatát, gyakoriak a regényben az indázó szecessziós szerkezetek és motívumok. Németh László barokkos költőnek tartja Gulácsy Irént, de – mint mondja – barokkossága nem akadémikus jellegű.”

Budapesten a „Magyarság”, a „Pesti Hírlap” és az „Új Idők” munkatársa volt. A főváros ostromának esett áldozatul, amikor 1945. január 2-án a lakását telitalálat érte...

A „Hamueső” az 1925-ben először megjelentetett regénye színhelye egy kis erdélyi falu, nem sokkal az első világháború után, a román uralom alatt. A konfliktus azonban nem a románok és magyarok közt van. A viharok, ellentétek, drámák és tragédiák a falun belül, a magyarok közt dúlnak. A kötet egy vérbő társadalomrajz, máig érvényes személyiségtípusokkal.

Gulácsy Irén „Hamueső”-je az elsők közt adott hírt – döbbenetes képet – a román fennhatóság alá került magyar faluról s annak mérgezett levegőjében a romló közállapotokról, a trianoni döntés társadalmi és egyéni következményeiről. A kitűnően megformált alakok, különböző embertípusok sajátos-ízes nyelvezete, a szellemes párbeszédek teszik vonzóvá, egyszersmind fájdalmasan aktuálissá ezt a 2012-ig hozzáférhetetlen, igaztalanul mellőzött művet.

„Ha nem ismernénk e regény keletkezési idejét (1924) és első kiadásának évét (1925), azt hihetnénk: napjaink legégetőbb kérdései tolulnak fel benne.”

A „Hamueső” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik azt a Trianon utáni időszakot kívánják az íróval együtt átélni, amikor „a szimbolikus hamueső, a romlás, züllés már szinte mindent elborít, amikor a falu népének váratlanul szembesülnie kell önmaguk legbensőbb, legtisztább énjével: a becsület, az egymásra találás katasztrófákon túli tiszta üzenetével.”

Ajánlott még:

Förgeteg.

Aranyrög könyvtár:

Északi fény.
Az ősi küldött I-III.
Kánikula.
Szibériai garnizon.
Förgeteg.
Földindulás.
A síró város.
A fegyvertelen katona.
Asszonybeszéd.
Perceg a szú.
Vaskalitka.
Por és hamu.
Az élet kapuja.
Karácsony Kolozsvárt.
Az öreg tekintetes.
Deszkaváros.
Két part között fut a víz.
És mindenki visszatér...
Nincs menekvés.
Ádám, hol vagy?
Csodálatos élet - Aranyrög könyvtár.
Aranyvonat.
A jóslat.
Holttenger.
Alibi
Hamueső.
Tüzes kemence.
Belvedere.