Hamis Gulyás — Hadikonyha a 20. századi Magyarországon.

Szécsi Noémi és Fehér Béla négykezese különös utazásra csábít: a szerzők a 20. századi magyar hadikonyha történetét, a pótélelmiszerek, ingyenkonyhák, gulyáságyúk és főzőládák világát dolgozták fel az első világháborútól és a Tanácsköztársaság hónapjaitól kezdve a második világháborúig, egészen Budapest ostromának idejéig.

A kötetet többtucatnyi korabeli recept egészíti ki: az olvasó elsajátíthatja belőlük egyebek mellett a suhantott leves, a tejfeles tojáspörkölt, a babtorta vagy a tej nélküli palacsinta elkészítésének művészetét.

A számos korabeli forrást feldolgozó, fotókkal és egyéb dokumentumokkal illusztrált kötetet a szerzők újságírói kíváncsisággal, esszéista lendülettel és természetesen a tőlük megszokott szépírói szaktudással szervírozták...

A „Hamis Gulyás” című eme kiadvány a gasztrorajongóknak, valamint a művelődéstörténet iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan!

Fehér Béla szerző (Debrecen, 1949. június 1. –) magyar esszéíró, prózaíró, újságíró.

Írói világa meglehetősen színes: a bűnügyi helyzetek izgalmától kezdve a vidéki élet naiv morbiditásain át az életből ellesett humoros momentumok egyedülálló tálalásán keresztül egészen az új, Rejtő Jenő regényalakjaihoz hasonló személyek megalkotásáig igen széles spektrumot fog át. Kivételes gasztronómiai ismereteit előszeretettel építi be a műveibe.

Nyelvezetében az argótól kezdve, melyet sajátos leleménnyel szépít meg a „Filkó” és az „Alszik a doki Betlehemben” című könyveiben, egészen a „Kossuthkifli” című regényében használt, XIX. századi hangzású, Jókai Mór által ismert stílusig sok színt vonultat fel.