Halálos körhinta — Rácz Vali, a dizőz

Művészsors a nyilas és a kommunista terror idején.

Gyermekkorom helyszíne: a Budakeszi út, és egy jellegzetes magyar művészsors a történelem forgatagában. Megindító történet.
(Gallusz Nikolett)

Arcok és sorsok az embert próbáló időkből. Rácz Vali példája mutatja, nemcsak a színpadon, az életben is hősök lehetünk.
(Dolhai Attila)

Az egykori gyönyörű díva örök ragyogása ott van abban az egyszerű mondatban, amit a Jad Vasem díjátadó ünnepségén mondott. Azt kérdezitek, miért tettem? A válasz egyszerű: nem találtam okot arra, hogy ne tegyem.
(Karafiáth Orsolya)

A göllei iskolaigazgató leánya, miután 1936-ban Dohnányi Ernőtől átveszi énektanári diplomáját, a katedra helyett a Negresco kávéház pódiumát választja. Néhány év alatt a Vigadó téri üvegpalota, a Hangli kedvence lesz. Az országos népszerűséget azonban a rádió és a film hozza meg számára.

Karrierje csúcsa a második világháború vészterhes időszakára esik. Bár az úri középosztály tagja, a Horthy-rendszer ünnepelt sztárja, önzetlenül segíti a vészkorszak üldözöttjeit. Villájában titkos búvóhelyet alakít ki, s ezzel magát is halálos veszedelembe sodorja...

Az énekesnő leánya, a Londonban élő újságírónő Monica Porter, a történet szereplőinek beszámolói és édesanyja visszaemlékezései alapján izgalmas, fordulatokban bővelkedő, kitűnő kordokumentumot írt.

A kötet Rácz Vali szakmai munkásságát is bemutatja. A művész színházi és filmszerepeit, a pályakép fontosabb eseményeit Péter Zsolt színháztörténész összegezte.