Gyalulat — 1835-ös kiadás reprintje

Kunoss Endre „Gyalulat” című szótára eredetileg a nyelvújítás korában, 1835-ben jelent meg. Ez a szótár a későbbi magyarító szótárak első képviselője volt szótárirodalmunkban.

Kunoss Endre szótárszerkesztő, költő, lapszerkesztő, ügyvéd volt; a Sárvártól nem messze található Egyházashetyén született 1811-ben, és a Fejér megyei Kálózon hunyt el 1844-ben.

Bekapcsolódott a nyelvújító mozgalomba. Az idegen szavak elleni küzdelem fontosságáról terjedelmes tanulmányt jelentetett meg 1831-ben a Tudományos Gyűjteményben.

A reformkorban a magyarító szótár kérdése élő és eleven téma volt. A „Gyalulat” előszavában elpanaszolta, hogy „nincs olyan kézikönyvünk, melly a nyelvünkbe becsúszott s itten meghonosult idegen származású korcsszavakat magában foglalja, és az azoknak megfelelő magyar szavakat kimutatná...”

Hozzávetőleg 250 ma is használt nyelvújítási szót köthetünk valamilyen formában Kunoss Endréhez. Ezek közül néhány: alapelv, besoroz, fametszet, gyógyír, hízeleg, környezet, letét, mérnök, műegyetem, népies, segédtiszt, személyzet, szenvedélyes, védnök, vegyész, versenytárs, versszak, vészmadár, vigalom, vihar, villany.

A most (2022) reprintben közreadott „Gyalulat”-ban javasolt új szavak közül nem mindegyik vert gyökeret a magyar nyelvben. Némelyiket ma már különös hangulatúnak, megmosolyogtatónak érezzük.

Példák a „Gyalulat”-ból olyan szavakra, amelyeket nem fogadtak el a magyar nyelvhasználók:

akcentus: hangnyomat,
alarm: hadzaj,
ambitio: hírszomj,
antimonium: dárdany,
bassus: fenékhang,
contour: körrajz,
dictator: parancsár,
dunyha: takoródzó,
matróz: hajócseléd,
mitológia: hitrege tudomány,
periféria: körülett,
pilula: lapdacs,
sróf: tekerőcs,
szerenád: alkonydal,
szirén: habszűz,
vignette: címkép,
witzeskedik: eszméskedik.

Kunoss Ede nyelvészeti, nyelvtudományi munkássága mind a mai napig nincs részletesen feldolgozva, a „Szófüzér” és a „Gyalulat” magyarító szótárainak a nyelvújításban betöltött szerepe tüzetesen még nincs feltérképezve.

A „Gyalulat” mostani (2022) „reprint kiadása talán hozzájárul ezeknek a hiányoknak az eltüntetéséhez...”