Fesztiválkandúr ANTIKVÁR

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

NÉVRE SZÓLÓ DEDIKÁLT PÉLDÁNY!!!

Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta. A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig az elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt.

Cicero szerint háborúban hallgatnak a múzsák.

- Ki merne cáfolni egy klasszikust?

Mi sem cáfolatként csupán halk ékként tesszük hozzá, hogy vannak lusta múzsák, és vannak szorgalmasak. Mert amint ez a kötet is bizonyítja, Csurka István múzsája nem hajlandó hallgatni a politika, a közélet, de még csak a parlamenti csatározások zajában sem: ezen novellák nagyobbik része a politikától, a párttól, a mozgalomtól ellopott órák gyümölcse. Csakazért is novellák. Mert írni kell, hogyha az ember író, és legyen bár adott időben egy politikai esszé fontosabb és hasznosabb a hazának, e kevésbé fontos és kevésbé hasznos novellák papírra vetése viszont szerzőjüknek volt létfontosságú.

Mert az író író marad, aki nem teheti meg, hogy legalább egy-egy szívveréssel, néha-néha ne lüktesse meg szépírói vénáját. Törekedvén a teljességre, néhány korábbi, az 50-es évek hangulatát töményen kifejező elbeszélést is ide szerkesztettünk.