Fényvivők — Akik kimaradtak a lexikonból

A nagyszerű magyarokról folytatólagosan írhatnánk a portrékönyveket. De nemigen írjuk. Köszönjük meg tehát Palágyi Máriának, hogy összeállította saját csapatát. Mint egy szövetségi kapitány a versenyre, mérkőzésre készülő sportolói névsorát. A hasonlat talán nem is olyan rossz. Ezek az emberek már túl vannak sok-sok versenyen, megvívtak rengeteg küzdelmet (ebben néhányan idő előtt bele is haltak), és átéltek számos megmérettetést. Kudarcban is volt részük éppen elégszer, ha nem is a sportpályákon, vívótermekben, uszodákban, hanem az élet számos szövevényes és ingoványos területén.

Mekkora lexikon kellene ahhoz, hogy a nagyszerű magyarok mind beleférjenek? Na, nem pár soros életrajzzal csupán, hanem legalább akkora terjedelemben, mint Palágyi Mária írta meg az ő választott magyarjainak élettörténetét.

Apropó! Választás! Milyen érdekes lenne, ha mindenki összeállítaná saját válogatottját! Mily sokat elárulna a választók lelkivilágáról, erkölcsi mércéjéről, saját vágyairól és műveltségéről.

Ez a nemzet hihetetlen sok tehetséget adott a világnak. Ha az ember egyetlen külföldi írót, költőt nem olvasna, kizárólag csak magyar tollforgatók műveit, akkor is bejönne életébe a nagyvilág, akkor is mindent megkapna az irodalomtól, amit a műfajtól megkaphat. És akkor nem beszéltünk még a tudósokról, tanárokról, képzőművészekről, iparművészekről, zseniális mesteremberekről, és így tovább...

Nem volna szabad tehát felejtenünk, mert ezeknek az embereknek a szellemi hagyatékából töltekezni lehet a hétköznapokon és ünnepeken is...

A kötet az alábbi személyek életével és munkásságával foglalkozik:
(Sajnos többen távoztak már közülünk, mint ahányan még itt vannak...)

Dr. Ádám Sándor
Döbrentei Kornél
Dr. Grandpierre Atilla
Dr. Hegedűs Lóránd
Hernádi Tibor
Kiss Dénes
Kocsis István
Molnár V. József
Tormay Cecile
Dr. Tóth Zoltán József
Dr. Zakar András