Európa-szigetcsoport — Városképek Berlin és Moszkva között

A neves berlini várostörténész és Kelet-Európa-kutató, Karl Schlögel tollából „Európa-szigetcsoport - Városképek Berlin és Moszkva Között” címmel a Kossuth Kiadónál megjelent kötetet tartja kezében az olvasó.

A városportré mint helyleírás egyben kordiagnózis is. A történelem nem légüres térben játszódik. Európa 1989-ben mindazon „történelmi pillanatok” színtere volt, amelyekben a 20. század véget ért, az a színpad, ahol az új Európa alakítói színre léptek.

Európát kezdik újra megismerni, újra felmérni. A városok ebben különleges szerepet játszanak, mert bennük halmozódott fel az a kritikus tömeg, amely kiváltója és hordozója volt az Európában végbement forradalmi átalakulásnak.

Tereik és utcáik a nyilvánosság terévé váltak, ahol a sokáig ismeretlen lény, a városi polgár, újra megjelent. Az ő érintkezésükből, a köztük folyó kölcsönös cseréből bontakozik ki az új Európa erőtere. Európát a tájai és városai teszik azzá, ami. Bennük kristályosodik ki a történelme, a kultúrája, a vitalitása. Róluk lehet a legjobban leolvasni, hogy mi történt Európával, és hol tart ma Európa.

Alig van annál izgalmasabb, mint a városok szövegeit kisilabizálni. Annyi réteg rakódik ott egymásra, annyi dialektus és stílus fonódik ott össze, annyi perspektíva verseng ott egymással, annyi olvasat lehetséges.

És Mindenekelőtt: Ez a Szöveg Íródik Tovább.

Az „Európa-szigetcsoport” című eme kiadványt az alábbi főbb gondolatok értelmezésével, elemzésével, értékelésével, át- és továbbgondolásával foglalkozni akaró, konklúziókat levonó, saját álláspontot kialakító, a szemléletet formálni akaró olvasóinknak ajánljuk.

„A kibővített Európa nem »a régi Európa + a csatlakozó országok«, hanem egy olyan Európa, amely újonnan áll össze, amely magabiztosságot szerez, és kezd új képet kialakítani magáról. Az új Európa valami más és több, mint csupán Kelet- és Nyugat-Európa összeadódása.”

„Európa keleti felén számos centrumnak többféle múltja van. Ha az ember abban mozog, és próbálja kiismerni magát, két-három idősíkon kell mozognia és kiismernie magát.”

„Vannak helyek, amelyek kihullottak az új Európából, időt és erőt veszítettek. Erre Fehéroroszország az eklatáns példa, bár ezt az országot átszeli a Kelet-Nyugat forgalom főútvonala. Az átalakulás szívóhatása a legközelebbi szomszédból, Lengyelországból, Litvániából, Ukrajnából, még Oroszországból sem ér el semmit. Még a rezsim enyhülését sem. Európa-képünk nem volna teljes, sőt teljesen hamis volna, ha behunynánk a szemünket a »fekete lyuk« lehetősége, illetve megléte elől Európa közepén.”

„A város és a városi kultúra visszanyerése egyáltalán nem lehetséges a városi polgárság, a civil társadalom újjászületése vagy megújulása nélkül.”

„A provincia nem mindig provinciális.”