Erdélyi történet III. — Darabokra szaggattatol...

A Szerző: Gróf Bánffy Miklós (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.): író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonczi Bánffy család grófi ága.

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1901-től több cikluson keresztül országgyűlési képviselő volt. 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja. 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa volt.

1921. április 14 és 1922. december 19 között a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be.

1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. Felismerte, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között a legfontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában a működésük biztosítása. Az Erdélyi református egyházkerület főgondnokává választották, amelyben Makkai Sándor, majd Vásárhelyi János püspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában.

Miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatolták, 1940-ben a magyar országgyűlés behívott erdélyi felsőházi tagja lett... 1949-től engedélyezték a Magyarországra történő áttelepülését...

Bánffy Miklós „Erdélyi történet” című regénye tíz évet ölel fel a 20. század elejének történelméből 1904-től az első világháború kirobbanásáig.

A bonchidai kastély urának, a polihisztor erdélyi arisztokrata írói munkásságának ez a legnagyobb lélegzetű alkotása három részből áll. A család, a diplomáciai indíttatás, a politikai karrier, a kaszinói tagság egyaránt lehetővé tette, hogy Bánffy otthonosan mozogjon a báltermek, a kártyaszobák, a nagy vadászatok, a lóversenyek, a szerelmi és a politikai csatározások berkeiben, hiteles és érvényes panorámát festve az erdélyi arisztokráciáról.

Bánffy ragyogó tehetségének, nyelvi gazdagságának minden ismérve megcsillan a monumentális regény lapjain. Illés Endre a „Megszámláltattál” közel negyedszázados első magyarországi kiadásában Berzsenyit idézve „fene fátumot ostromló merészség”-nek nevezte a regényt, az íróját pedig olyan embernek tartotta, aki gyönyörködik a világban, aki élvezi az életet, akit szórakoztat a világ változatossága, és aki kedvét leli mindenben, ami művészet és erőfeszítés.

Ennek a színes és gazdag világnak a leírásáért már önmagában is érdemes kézbe venni ezt a kalandos, de ugyanakkor történetileg hiteles nagyregényt.

Az „Erdélyi Történet III.” című eme kiadványt Gróf Bánffy Miklós regénye iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely a három kötetet tekintve tíz évet ölel fel a 20. század elejének történelméből: 1904-től az első világháború kirobbanásáig, és akik remélhetőleg a I. és II. kötetet már olvasták és a III. kötetet is elolvasva szeretnék megismerni Erdély tíz évén keresztül Abády Bálint életét is.