Erdélyi tájszótár

„Kriza János Tájszótárát... a Kisfaludy Társaság Vadrózsák I-II. című, 1911-ben megjelent kiadványának szövegével nyomattuk ki”...

Kriza János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.) néprajzkutató, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyben unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1861-től haláláig. Költeményeivel, népköltészeti gyűjtésével és nyelvészeti kutatásaival mélyen bevéste nevét Erdély magyar művelődéstörténetébe.

Kitartásával, hitével, a Székelyföld iránt érzett szeretetével élővé kívánta tenni Erdély észjárását, érzéseit, kifejezésmódját, erejét, költészetét, halhatatlanságát. Munkásságával érzékeltette azt az általa levont és hirdetett tanulságot, hogy a „Székelyföld az élő magyar nyelv classicus földrésze.” Egész életével, hitével ezt kívánta elősegíteni és bizonyítani...

Nincs szebb, különösebb, szorongatóbb látomás Erdélyről, mint Kriza Jánosé. „Mintha egész Erdély csupa bokor volna, s minden bokorban egy-egy madár szólna. Egyszerre énekel valamennyi. Zengő tündérkert.”

Kriza János gyűjtés közben ébredt rá arra, hogy „nem csak az elfoszló, halhatatlan dalt kell megfognia, de a nyersanyagot, a szavakat is, amelyből ennek a dalnak az illékony teste felpárázik...”

„A mai erdélyi írók olvasóinak szeretettel ajánljuk fel Kriza János tökéletes és művészi tájszótárát, - azoknak, akik a »lelket«, Erdély művészetének lelkét már ismerik, de a »testet«, a szavak testét itt kapják először a Kádár Kata és a többi remek székely ballada feljegyzőjének megkapó gyűjteményében.”