Enneagramm — A lélek kilenc arca

Személyiségen innen, személyiségen túl...

A Enneagramm célja, hogy hozzáférhetővé tegye a benne rejlő hatalmas önismereti lehetőségeket. Egy online önismereti kalauz, amely az út­mu­tatót és a gya­kor­la­to­kat kö­vetve az élet szá­mos terü­letén hoz­hat pozitív vál­tozásokat. Egy folyamatot kínál, amelyet az alapjainál kell kezdeni...

Richard Rohr és Andreas Ebert enneagramm könyve 1989-ben jelent meg Németországban, és óriási sikert aratott. Sok százezer példányban kelt el, számos nyelvre lefordították.

Ez a kötet a mű 2012-es javított utánnyomtatása. A szerzők maguk is gyakorlott enneagramm-kurzus vezetők.

Részletesen és élvezetes, közérthető stílusban tárgyalják:

• A kilenc személyiségtípust, lelkünk arcait, amelyekben mindnyájan magunkra ismerhetünk.
• Rávilágítanak a karakter-fixációk gyermekkori gyökereire, kialakulásuk és működésük mechanizmusára, és arra, hogy fejletlen, rögeszmés formájukban azok milyen kártékonyak, önmagunknak és másoknak is sok-sok szenvedést okozók lehetnek.
• Felvázolják ugyanakkor a kibontakozás útját is: hogyan ismerjük fel magunkban a düh, félelem vagy éppen a kisebbrendűségi érzés által kiváltott hibás magatartásformákat és hogyan emelkedjünk azokon felül.
• Hangsúlyozzák, hogy az enneagramm nem valamiféle dogmatikus tanítás, hanem kitűnő segédeszköz az önmegismerés, a személyiségfejlesztés, a spirituális átalakulás útján.
• Részletesen foglalkozik a rendszer eredetével, kialakulásával, és bemutatja, hogy az nagyon közel áll a jézusi tanítás szelleméhez.
• Az utolsó részben kap helyet az enneagramm-ábra jelentéstartalmának kifejtése, amelynek során számos további érdekes összefüggés és új szempont tárul fel az Olvasó előtt.

Az „Enneagramm” című eme kiadványt Andreas Elbert alábbi szavaival ajánljuk:

„A lélek tükreként az enneagramm eszköz csupán, ami bármikor félretehető... Nem válasz, hanem útjelző. Az útjelzők mutatják az utat, menni viszont magunknak kell... Egy megismerési modell, még ha oly bámulatosan átfogó is... Mindaddig, amíg Isten be nem végez bennünket és a világot, tanácsos azt megismerni és tenni, ami megismerhető és tehető...”