Elsüllyedt világ — Kodolányi János belső emigrációja (1944-1956)

Szentesi Zöldi László: Kodolányi Jánosról tizenhat éves korom óta könyvet készülök írni. Nemcsak fiatalkorom meghatározó írója, máig példakép számomra. Negyven éve élek együtt a prózájával, figyelem a mondatait, bámulom a stílusát, olvasom, gyűjtöm a róla szóló könyveket, tanulmányokat. Nem rajongó, inkább tanítvány vagyok.

Újságírói és írói pályám elképzelhetetlen a népi írók, így Kodolányi János nélkül. Ezzel a könyvvel nemcsak magamnak, de neki, a családjának, tisztelőinek is tartoztam.

Ez a könyv nem az irodalomról szól. Aki történelmi, mitológiai vagy társadalmi regényeinek elemzését várja, alighanem csalódik. Engem Kodolányi János politikai, irodalompolitikai és személyes sorsa érdekelt. Könyvem alcímében furcsának tűnhet az 1944 és 1956 közötti szűkítés, hogy tudniillik belső emigrációjának ezek lennének az időbeli határkövei. Pedig azt hiszem, pontos a megjelölés. A német megszállás napjától Kodolányi János számkivetett volt a saját hazájában, bujkálnia kellett, mert üldözték, le akartak vele számolni.

A szovjet megszállás csak tetézte a bajokat, hamar kiszorították az irodalmi életből, s bár nem töltötte tétlenül a balatonakarattyai esztendőket, sokáig egyetlen sora sem jelenhetett meg. Történetem 1956 elején zárul, amikor betegsége ágynak döntötte, lassan kiiratkozott a kortárs irodalomból, végül az életből is.

A jelzett időszak belső száműzetésben telt Kodolányi János életében. Sem előtte, sem utána nem érezte az író azt a fojtó szorítást, amit a nyilas uralom, majd a Rákosi-diktatúra kényszerített rá...