Ellopni a lelket, megtörni a testet — Őrületre ítélve a Legvidámabb Barakkban

Mező Gábor előző könyve, „A média lenyúlásának titkos története” nagy sikert aratott, de újságírókról, médiacárokról és Gyárfás Tamásokról írni azért mindig hálás téma.

Most (2021) egy egészen más könyvvel jelentkezett, amellyel ismét tabut sért, megkapirgálja a hallgatás falát.

„Kedden este átjött Pollner személyesen, hogy gumicsővel megtömjön. Aztán még két napig próbáltak csővel tömni. Szerdán rám tették az infúziót. Délelőtt tíztől éjfélig adták, vagy hét palackkal töltöttek belém, mindegyikbe haloperidolt adagoltak.

Az infúzió kezdetén a mellettem lévő orvos észlelte, hogy delíriumba estem. Erre csökkentették az infúzió sebességét, de abba nem hagyták. Órákon át deliráltam.”
(Pákh Tibor)

„Ott vannak a spiclik. Az értelmesebb betegek közül szervezik őket. Részben a helyzetük és megfélemlített voltuk miatt vállalkoztak, meg azért, mert úgy gondolták, hogy ebből előnyük származik. És nem ok nélkül gondolták. (Jobb koszt, állandó kimenő, soron kívüli kimenő stb.)

Ezek a kiszolgáltatott emberek nevetségesen apró előnyökért megdöbbentő jellemtelenségekre képesek.

Aztán az ápolók. A spion ápolók kapták a prémiumot; ki mennyi terhelő adatot szolgáltatott arról, akit valamilyen okból ki akartak készíteni.”
(Hajnóczy Péter)

Ma sem tudjuk pontosan, hány embert bélyegzett bolondnak a Rákosi- és Kádár-diktatúra. Hogy hány embert kínoztak, gyógyszereztek, majd süllyesztettek el különböző intézetekben és bolondokházában csak azért, mert magyarok, keresztények, antikommunisták voltak. Vagy éppen olyan kommunisták, akik éppen alulra kerültek.

Költők, bátor, gerinces átlagemberek, pszichopata vagy éppen jólelkű, embermentő pszichiáterek szerepelnek ebben a könyvben. Ezt az őrült karnevált csak a legerősebbek élték túl. A megtörhetetlenek, a hívők, a fáklyák.

Sötét, mégis felemelő utazásra hívjuk Önöket, aminek mégis az áldozatok a győztesei...

A Mindent Túlélő Ember...