Életcserepek 2.

Még római katonák uralják Pannóniát, amikor az Alpok egyik völgyében fekvő tó partján a szkíták hitének művelői saját nyelvükre fordítják, s hat példányban róják le a négy evangélista írásait.

A frissen elkészült rovásokat ki kell menekíteni a kiújuló háborús helyzetből, de a feladat végrehajtói kudarcot vallanak, s az értékes műveknek nyoma vész.

Egy évtized múlva a feladat végrehajtásában még gyerekként részt vevő regös nyomára bukkan a rótt anyagnak, de nem találja meg egyetlen példányát sem. Leszármazói folyamatosan keresik a becses rovásokat, amelyek századokkal később itt-ott fel is bukkannak.

Egyikük egy példányt épségben megtalál Erdélyben, ebből aztán már tanítják is Jézus hitét. Kisebb töredékeket a Kárpát-medence más részein is találnak.

Közben a történet helyszínei is változnak: az Alpokban fekvő Ossiacher See-től Esztergomig, majd Pásztóig ismerhetjük meg a tájat. Később az Alföld, majd a Drávántúl avar-kori állapotában találja magát az Olvasó. Aztán Erdélybe sodornak az események, majd Pannonhalma, a Hernád partja, az ősi Buda, végül ismét Erdély következik.

A történet valós történelmi eseményekbe ágyazott család- és kalandregény. Megismerhetjük belőle a kora középkori Kárpát-medence történetét, a hun és az avar időszak családi életét, érzelmeit, a jellegzetes foglalkozásokat, és bepillanthatunk eme időszak értelmiségi létébe.

Találkozhatunk a szkíták hitének művelőivel, mágonokkal és táltosokkal, a hit oktatóival. Láthatjuk a földművesek, révészek, katonai vezetők napi életét, de mélyebben megismerhetjük a molnár, a tímár és a halászmesterséget is.

A cselekmény 354-ben indul, s 1116-ban záródik, ekkor vész végleg nyoma a rovott evangéliumoknak…

Ajánljuk mellé:

Életcserepek