Egy lappangó életmű nyomában — Gyügyei Nagy Zsigmond festőművész

Senki sem lehet próféta a saját hazájában - szól a mondás, amely Gyügyei Nagy Zsigmond esetében különösen igaz. A XIX. század végén Nagybányán született festőművész budapesti és párizsi tanulmányai befejeztével éveket töltött Franciaországban, Spanyolországban, illetve Dél-Amerikában.

A maga korában - László Fülöp mellett - külföldön az egyik legismertebb magyar festő volt. A spanyol királyi udvartól is számos felkérést kapott, egyebek mellett a királyné portréjának elkészítésére. Az egyik leghíresebb alkotását, A zöld bárkát (La barca verde) a madridi Prado Múzeum őrzi.

Nagy Zsigmond az 1929-es barcelonai világkiállításon a legjelentősebb, Grand Prix elismerésben részesült. Rendkívül termékeny művészről van szó, akinek több mint száz egyéni és csoportos kiállításáról tudunk Magyarországon, Európa-szerte, de még Amerikában is. Néhány festményét és grafikáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de legtöbb munkája hazai és külföldi magángyűjteményekben talált gazdára, illetve a mai napig rejtőzködik, lappang.

A hazai művészettörténet mostanáig (2023) adós maradt az életmű feldolgozásával. Ónodi Irén hiánypótló könyvében eredeti dokumentumok alapján követhetjük nyomon Gyügyei Nagy Zsigmond művészi életpályáját. A szerző nem titkolt célja, hogy felhívja a képzőművészet iránt érdeklődők figyelmét az egykor világszerte sikeres, de mára szinte teljesen elfeledett alkotóra, akinek a munkássága elvitathatatlan része a XIX-XX. század sokszínű, változatos magyar festészetének.

A szerzőről:
Ónodi Irén Budapesten született 1944-ben. Végzettsége szerint könyvtáros és jogász, de mindig is vonzotta a művészettörténet. Gyügyei Nagy Zsigmond iránti érdeklődését a festő néhány megörökölt vászna és életének váratlanul előkerült eredeti dokumentumai keltették fel. Mintegy tíz éven át folytatott kutatómunkájának eredménye ez a kötet, amellyel tisztelegni kíván a 150 évvel ezelőtt született, újrafelfedezésre váró művész előtt.