Edda-dalok ANTIKVÁR

„Az a maroknyi norvég csapat, mely a kilenczedik század végén Harald Haarfagr kényuralma elől Izland szigetén keresett menedéket, az ősgermán szellemi élet megbecsülhetetlen kincseit mentette meg a pusztulástól.

Mert amig másutt a keresztény kultúra fejszecsapásai sorban ledöntötték a pogány mythos és monda őserdejének hatalmas fatörzseit, addig e félreeső sziget lakói még másfél évszázadon át háborítatlanul zenghették hymnusaikat ősi isteneikhez és szájrul-szájra szállhattak hegedőseik dalai Odin vándorlásairól, Baldr haláláról, az istenek alkonyáról, vagy vitéz valkyriákról, Brunhilda bosszújáról és Fafnirölő Szigurd kemény tusáiról.

És amikor a kereszténység a XI-ik század közepe táján hódító útjában ide is elhatolt, e pogány dalok már sokkal erősebb gyökeret vertek volt a nép lelkében, semhogy abból teljesen kiirthatók lettek volna, de másrészt a kereszténység ekkor már megdönthetetlen hatalmának tudatában sokkal türelmesebb is volt a pogányság költői emlékeivel szemben, mint azelőtt...”