Duda idő nélkül CD — Isti a 'magyar Hevia' második albuma

A magyar népzenében a dudának énekelt irodalma alakult ki. Ebből is következik, hogy a (jó) dudás megbecsült tagja volt a falvakban lakók közösségének. Szerencsére a korábban kiveszőnek látszó hangszer mára sok kitűnő fiatal muzsikus kezében biztosította helyét nemcsak a táncházak, hanem a koncerttermek közönsége számára is.

Ezek között köszönthetjük Istvánfi Balázst is. Sőt! Az önálló lemezekkel rendelkező dudások között újonnan jelentkező albumával vezető helyet tölt be. Talán nem véletlenül...

Hajdan a betyárok-portyázta Alföldön olyan kisméretű csárdák voltak, amelyekben jó, ha egy tucat vendég elfért. Az ilyen hangulat-karbantartó intézményekben elég volt egyetlen dudás is, vélhetően erre utal a Két dudás egy csárdában nem fér meg mondásunk is.

Istvánfi Balázs a hazai dudás társadalom meghatározó személyisége, akinek a „Duda idő nélkül” címet viselő albuma a Fonó Budai Zeneház gondozásában jelent meg.

A legtöbb ember előtt ismert tény, hogy a régi építésű templomok milyen jó akusztikával rendelkeznek, ezért a jelen lemez felvételei egy törökbálinti templomban készültek. A repertoár 11 felvételből áll, valamennyi saját szerzemény, még ha némelyek népzenei alapra is épültek. Annak ellenére, hogy a számok többsége Istvánfi duda-szóló, van alkalmunk megcsodálni, hogy más hangszerekkel is milyen jól megfér a duda.

Hallhatunk duda-bőgő (Duda-blues) és duda-cselló (Laki Kis Zsolt) duót is.

Istvánfi zenéje akarva-akaratlanul az 1800-as évekig repít vissza bennünket a múltba. Ha a fantáziánkat hagyjuk szabadon szárnyalni, akkor már ott is találjuk magunkat egy alföldi csárdában, ahol az emberek, a sokadik kancsó bornak köszönhetően, emelkedett hangulatban a nemrég véget ért havi vásárról beszélgetnek. Egymást túllicitálva igyekeznek bizonyítani, hogy ők bizony jobb üzletet csináltak bárkinél, majd amikor a hangulat a tetőfokára hág, akkor következik az ének és a tánc.

Ez utóbbi produkcióban már főszerepet kap - az eddig a háttérben játszó - dudás is. A hangulat fergeteges, a hatalmas energia majd szétveti a csárda falait.

A lemezt hallgatva aztán számról-számra egyre erőteljesebb lesz a jelenlétérzetünk. Körülbelül az album közepe táján érezzük azt, hogy az itt és az ott fogalma összemosódik bennünk.

A lemez végén pedig átvillan az agyunkon, hogy mindjárt nyílik az ajtó, és betoppan a híres betyár, Rózsa Sándor.

Közreműködnek:
Istvánfi Balázs - duda
Havasréti Pál - cselló, bőgő, ütőgardon, dob
Jakabffy Balázs - darbuka, dob.