Diktátorok könyve

A Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelent, kétszáz oldalas kötetben LUKÁCS CSABA a saját utazásai élményeit örökítette meg öt fejezetben.

A könyvben a zsarnoki országokról szóló riportok kaptak helyet, szerepel benne Bolívia, Burma, Észak-Korea, Kuba és Románia – ez utóbbi a szerző erdélyi származása okán. A fejezetek az országnevek szerinti ábécé sorrendben követik egymást, mert az újságíró nem akarta rangsorolni a különböző rendszereket.

„Romániában születtem egy diktatúrában. Úgy éreztem, rekonstruálnom kell Ceauşescu hatalmának végnapjait” – indokolta a szerző, hogy miért foglalkozott az 1989-ben kivégzett diktátorral.

„A Ceauşescu-házaspár kivégzésének tizedik és huszadik évfordulóján is sokat időztem Bukarestben, beszéltem szinte mindenkivel, aki részt vett a perben, a kivégzésben vagy épp az elfogásában”.

A szerző felidézte, milyen dicstelenül, „pitiánerül” ér véget egy diktatúra. A per szereplői közül sokan ellentmondásos körülmények között haltak meg, ezért nehezen tudta meggyőzni a még élő tanúkat, hogy nyilatkozzanak.

„Beszéltem például a felvételeken oly sokszor felbukkanó szőke katonával. Azóta gyógyszereken él, nagyon megviselte a történet” – mondta Lukács Csaba, aki megemlítette: a boncolóorvossal készült interjú során sikerült cáfolni számos legendát is, például, hogy adóvevő lett volna a diktátor aranyórájában.

„Nagyon érdekes, hogy a saját rendszerük ejtette foglyul végül a házaspárt” – fogalmazott az újságíró, aki elmondta, hogy miután a diktátor helikopterét a földre kényszerítették, egy idős úr azért nem tudta továbbvinni őket a kocsijával, mert kifogyott a havonta engedélyezett tizenöt liter benzin.

Lukács Csaba Bolívia szerepeltetését – ahova Tóásó Előd pere miatt ment – azzal indokolta, hogy a dél-amerikai ország egy épülő diktatúrát, „Ceauşescu rendszerének pontos mását” mutatja.

„Ezeken a helyeken az újságírónak elsősorban a saját életét kell óvnia. Kubába például, míg ez a rendszer él, nem mehetek vissza” – foglalta össze tapasztalatait, felidézve, hogy a szigetországba egy külföldi alapítvány adományait (számítógépet, vetítőgépet, rendszerellenes irodalmat) vitte, hogy így segítse az ottani ellenzéket. „Reményt vittem nekik. Ugyanazt csináltam, mint amit a rendszerváltás előtt a magyar ellenzék megkapott. Kölcsönkenyér visszajár” – fogalmazott.

A szerző elmondta: a könyvet többnyire a saját fotói illusztrálják. „Folyamatosan utazom, idén már tizenkilenc országban jártam. A könyv egy sorozat első része, a következő kötet, a Katasztrófák könyve karácsonykor fog megjelenni” – mondta Lukács Csaba, aki a katasztrófákat tartja második szakterületének, miután az elmúlt évtized szinte valamennyi nagyobb tömegszerencsétlenségét végigjárta...

A „Diktátorok Könyve” című ezen kiadványt az erdélyi származású szerző zsarnoki országokról szóló riportjai és diktátorai iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.