Csinszka, a halandó múzsa — Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese

2., javított, bővített kiadás. A 2009-es első megjelenés óta jelentősen szaporodó további információk arra sarkallták a Szerzőt, hogy a 2. kiadás számára a szöveget némileg átdolgozza, ahol szükséges, pontosítsa, illetve bővítse. A képanyag is módosult, belekerültek eddig ismeretlen, publikálatlan rajzok, fényképek, és festmények színes reprodukciói is...

Ez ​a történet temetéstől temetésig tart: Ady ravatalától Csinszka koporsójáig. Az előzményekkel és az utózöngékkel csak annyiban foglalkozom, amennyiben ez feltétlenül szükséges. Nem mesélek el tehát mindent elölről.

Boncza Berta személyisége, férfiakra gyakorolt varázsa a maga sokrétűségében nem érthető meg élettörténetének második fele nélkül.

A Csinszka-aktát azonban még most sem lehet lezárni. Az első kiadás megjelenése óta sok minden került nyilvánosságra a fiókok és archívumok mélyéről”.
(Rockenbauer Zoltán)

Az első kiadás kritikáiból:

„A halandó múzsa elsőrangú szakmunka, és olvasmányos, regényes mű is egyben, többek között azon női praktikáknak köszönhetően, amelyeket az e lapokon újraelevenedő híres nőalakok választottjaik érdekében és riválisaik ellenében bevetettek.”
(Tarján Tamás) /kultura.hu/

„Az életutat a fellelhető gazdag forrásanyag, az ellentmondó emlékezések alapján rekonstruáló szerző gondosan ügyel arra, hogy a legvitatottabb kérdésekben objektív maradjon, de a könyv egészét áthatja a Csinszka ellentmondásos lénye iránti szeretet.”
(Osztovits Ágnes) /Heti Válasz/

„A Csinszka által előhívott kérdéskörök közül talán legérdekesebb a Rockenbauer könyvében újra és újra felbukkanó szerepjáték: Csinszka, aki még halálában is smink mögé rejtette »igazi arcát«…”
(Szilágyi Zsófia) /Alföld/

„A halandó múzsához hasonló, átfogó életrajzi kötet eddig még nem jelent meg, s ha alaposan tanulmányozzuk Rockenbauer Zoltán könyvét, akkor elmondhatjuk, hogy e kivételes személyiséghez méltó összefoglaló pályakép született, melynek konklúziója: »Csinszak ihlető forrás volt, múzsa maradt halálában is«.”
(Gajdó Ágnes) /Élet és Irodalom/

A „Csinszka, a Halandó Múzsa” című eme kiadványt a múzsaszerep mibenléte iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, különös tekintettel az olyan asszonyok, köztük Csinszka személyiségére, akik a bennük meglévő művészi hajlamot nem, vagy csak igen csekély mértékben fordítják alkotásra, ám „isteni adottságuk van arra, hogy különféle művészi ágakban tevékeny férfiakat kiemelkedő kulturális teljesítményekre ösztönözzenek”.