Cikkek és tanulmányok a társadalmi szervezet hármas tagozódásáról és az 1915-1921 közötti korszakról

Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák polihisztor, filozófus, író, a Waldorf-pedagógia atyja, egy új világnézeti irányzat, az antropozófia megalkotója.

Az antropozófia kifejezés a görög „antropos”, (ember), és a „sophia”, (bölcsesség) szavak összetételéből ered, jelentése: az „ember bölcsessége”. Egy megismerésen alapuló, tudományos módszerekkel felépített olyan sajátos világképet takar, amely egyesíti magában az ókori Kelet bölcsességét és a modern Nyugat tudományos gondolkodását...

Ennek a kötetnek a magvát az 1919 és 1921 között írt újságcikkei képezik, amelyeket még maga Rudolf Steiner adott ki „A társadalmi szervezet hármas tagozódásának megvalósítása” című könyvében.

Ezek megvilágítják a szocialista elméleteket, a marxizmust és a világtörténelmi eseményeket. További írások foglalkoznak a hármas tagozódás eszméjének alkalmazásával a gyakorlati életben.

A kötetet kiegészítik az első világháború idején született írások, valamint felhívások, memorandumok, amelyek a hármas tagozódás mozgalmát tükrözik. (A téma nálunk 1989-ig tabu volt.)

Ezt a hiánypótló könyvet ajánljuk mindazoknak, akik a hármas tagozódást nemcsak emlegetni, hanem közelebbről is megérteni szeretnék. Egyrészt mint korunk szükségszerűségét, nemzetközi vonatkozásait, továbbá a marxizmus és a hármas tagozódás, a munkaképesség, munkakedv és a hármas tagozódású társadalmi szervezet kérdéskörét.

Az írások nagy része az első világháborút követő békekötés és a Weimari Köztársaság első évei alatt született. Ez a német történelem kevésbé ismert korszaka, pedig a monarchiát parlamenti demokráciával felváltó weimari nemzetgyűlés korának legdemokratikusabb alkotmányát hozta létre.

Az akkori közhangulatban nagyon is lehetségesnek tűntek olyan mélyreható változások is, amelyek során megvalósulhattak a steineri eszmék...