Bűn az élet... ANTIKVÁR

Moldova György 1986 márciusában egy megbízólevéllel a tarsolyában hozzákezdett a magyar rendőrök társadalmi-politikai-gazdasági helyzetének, tevékenységének feltárásához. Budapest nyolcadik kerületétől Zala- és Borsod megyéig bejárta a fontosabbnak gondolt területeket, beszélt járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel.

A riportkönyv a szándékában és terjedelmében egyaránt - eddig a legfontosabb - valóságfeltáró vállalkozása és a legelmélyültebb, a tényeket leginkább tisztelő Moldova-szociográfia. Régebbi riportjai során ritkán tudott ellenállni anekdotázó, humorizáló hajlamának. Most egy lehiggadt, mondhatni bölcs ember meditál azon, hogy milyen a bűnözés helyzete hazánkban, és a társadalom bűnmegelőzésért, bűnüldözésért felelős erőszakszervezete milyen emberekből áll, s hogyan végzi a munkáját.

A nyomozást - hogy stílszerűek legyünk -, az ezerszer átkozott nyolcadik kerületben kezdi, mely a főváros és az egész ország legfertőzöttebb része. Ezután sok tudással felhalmozva indulhatott a gyilkossági csoporthoz. További két fejezet mutatja be egy „könnyű (Zala) és egy „nehéz (Borsod) megye rendőreinek munkáját, végül a „rendőrök rendőreiről, a Katonai Ügyészségről ejt szót, amelynek az a feladata, hogy a rendőri munka túlkapásait megakadályozva, szigorúan őrködjön a törvényesség felett.

A vaskos könyvben ezernyi sors tárul fel, bűnözőké és rendőröké egyaránt. Az író nem folytat egyoldalú rendőrpropagandát, olykor bizony kemény megállapításokat tesz, kíméletlenül rámutat a rendőrség hibáira, kipécézi a törvénytelenségeket.

Mindezeket nem a megvesztegethetetlen bíró szerepét játszva teszi, hanem nagyon is mély empátiával a bűnözők és üldözőik iránt egyaránt...