Bölcső a hegyek között

Tamási Áron (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből az első kötete összeállt. 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle...

A „Bölcső a hegyek között” címmel két könyvet tart kezében az Olvasó. Az egyik, a „Bölcső és Bagoly” már megjelent 1953-ban, azóta több kiadást is megélt. A másik a szülőhely, az onnan való elvándorlás, az oda való visszatérés verses formája, a „Bölcső a hegyek között” című epikai mű azonban most (2014) jelent meg először.

Jószerivel erről még a Tamási életművét jól ismerő szakemberek sem tudtak. Az pedig, hogy az 1949-ben elkészült regény miért nem jelenhetett meg, végképp ismeretlen volt a kutatók és az olvasók előtt...

Vermesné Basilides Aliz, Tamási Áron volt felesége őrizte meg a verses epikai változat egy példányát. A Petőfi Irodalmi Múzeumban, az író hagyatékában fellelhető volt ennek kézírásos formája (melynek betűhív másolata jelent most /2014/ meg).

Itt olvasható több előszó-változat is a tervezett műhöz, a legterjedelmesebb arról szól, miért nem jelenítette meg Tamási Áron a szülőfalujában mindazt, amit a korszak politikája megkívánt.

Ez utóbbi két szöveg önmagában is kortörténeti dokumentum, mellékletként szintén szerepel a kötetben.

A „Bölcső a Hegyek Között” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék megismerni Tamási Áron vallomását a szülőföldről, amely Karinthy Frigyes szerint „hallatlanul szép, érzékletes és megragadó.” Eddig kiadatlan, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzött mű.