Benáresz a kapu

Benáresz városa vénebb a történelemnél, vénebb a hagyománynál, vénebb még a legendánál is - és kétszer olyan vénnek látszik, mint mindhárom együttvéve.
(- írja Mark Twain)

Indiában ősidőktől fogva hisznek a szent helyek szentségében, s a zarándoklat az élet szerves részét képezi. A szakrális helyek összekapcsolják a földi és spirituális dimenziókat, így a zarándokok számára átmenetet jelentenek anyag és szellem között, ezért a szent helyek tudatsíkok is.

Sok ilyen hely van Indiában, de a hinduk két legfontosabb szenthelye Váranaszi (Benáresz) és a Gangesz...

Tolvaly Ferenc (1957. Marosvásárhely, -) az „El Camino – Az út”, a „Tibetben a lélek” és a „Boszporusz felett a híd” című regényeinek életválsággal küzdő főszereplői előtt az utazásaik során tárulkoznak fel az útkeresés és az újrakezdés lehetőségei. A lelki megrázkódtatásokkal teli, életre szóló nagy kalandok.

Ez a „Benáresz a kapu” című kiadvány Indiába visz el, és a hinduizmus ősi-élő sokrétű vallásából merít.

A főhőst a felesége hirtelen, látszólag magyarázat nélkül hagyta el. Gyötri a kétség, „hajtja az értelmetlen múlt, a jelen kényszere és a jövő bizonytalansága”. Szinte menekül Indiába, ahol fotóművészként objektíveket cserélve néz, de a képeket önmagán átszűrve lát: kitárul előtte az isteneket mindenben maguk körül érző emberek nyugalmának titka.

Egy idő után nem a kétségbeesett, megcsalt férj önsajnálata, hanem a magát is felfedező férfi ír eszméléséről. Elvezet a szent folyó, a Gangesz partjára, India elképesztő szegénységű és átmenetek nélkül pompázatos városain, falvain, sivatagjain keresztül a lélek kapujához.

Mint Tolvaly Ferenc korábbi művei, így a „Benáresz a kapu” is az olvasás közben átélhető, önismereti-tisztulási folyamatot kínáló hatalmas zarándoklat.

Részlet a kötetből:
Nézem a Gangesz vizét, és becsukom a szemem. Átadom magam a létfolyamnak, és csak lebegek az időtlen sodrásban. Bensőmben felidéződik a folyó, a folyó mintha úttá válna, egy útkereszteződéshez közeledem, középen áll valaki, bőrönddel a kezében, tanácstalanul, nem tudja, merre menjen...

Egyre több harang kongása árad a térben, végleg szétoszlatják a ködöt, hogy a nap felizzhasson bennük. A Földön a világ egy része ébredezik, a másik most tér nyugovóra. Mintha minden itt dőlne el a Gangesz partján, reggelente Benáreszben.

A „Benáresz a Kapu” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik gondolatban ellátogatnak a Gangesz partjára, India elképesztő szegénységű és átmenetek nélkül pompázatos városain, falvain, sivatagjain keresztül a lélek kapujához...