Battle Royale

Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást, 21 fiút és 21 leányt egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással.

Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes.

Takami Kósun ezen regénye botrányos karriert futott be. A gyerek szereplők közötti véres konfliktusok miatt gyakran nevezik a huszonegyedik századi japán Legyek Urának Sir William Gerald Golding regénye után (1954).

A „Battle Royale” a szerző egyetlen regénye. Korábban sok kiadó visszautasította a kiadását, annak antiszociális tartalma miatt. Végül azonban a kötet hatalmas siker lett, a fogadtatásához hozzátartozott egyedi belső tervezése, amivel erős képszerűséget ér el (sok illusztráció, gondos tipográfia, térképmellékletek, stb.)

A cselekmény 42 szálát a gyilkolás dramaturgiája fogja össze, a tér-idő egység közel pontos betartásával.

A regény illúzióktól mentes. Mikor már csak hárman vannak (nagyjából azok, akikkel kiépült az olvasó szimpátiája) jelenik meg a csavar, amitől nem pusztán a különböző módokon kivitelezett gyilkosságok részletes felsorolásáról szól a könyv...

Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, és számos feldolgozást ért meg.