Az utópia mint hagyomány

Lánczi András (Budapest, 1956. május 18. –) Széchenyi-díjas magyar konzervatív filozófus, politikatudós, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora és Politikatudományi Intézetének volt vezetője. Lánczi Tamás politológus édesapja...

A kötetben található írások itt folyamatában elemezve tárják elénk a közelmúlt eseményeit.

Az első cím alatt négy cikk A posztkommunizmus ellen címet viseli, és a szovjet típusú berendezkedéssel szemben a konzervatív állam, a konzervatív politika ismérveit és irányzatait, motivációit érteti meg velünk.

Ez után a könyv 15 fejezetben a megjelenő újságcikkek nyomán különböző, de a politikát, és ezen keresztül megélt világunkat közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkozik. Ilyenek pl. hogy a jog és igazságosság dilemmájával szembesülve;

• Sólyom László miért a jogot választja 2004 augusztusában?
• 2003 novembere és 2004 decembere között miből élünk, hogyan alakul a központi költségvetés, és ezt hogyan befolyásolják a politikai hangulatok?
• 2003 májusa az identitás próbája?
• 2003 augusztus a jobboldal válsága?
• Kinek, mit jelent a republikanizmus, vagy hogy 1989. október 23-a óta Magyarország államformája köztársaság?
• Hogyan alakul az értelmiség és a politika viszonya 2003. novemberében, és ugyanekkor az elmulasztott államreform, vagy az új politika ára-e 2004 májusa?
• Hogyan válik a szexualitás közüggyé, az erósz a médiában szükségszerűen szexszé alakul?
• Cenzúra régen és ma?
• Hogyan osztja az USA kormánya a világot kétfelé, avagy hamis beállítások és téves ítéletek foglyává vált az európai-amerikai kultúra?

A kötet végén, mintegy az egész kérdéskör összegzéseként Carl Schmitt filozófiájába pillanthatunk be, amely nélkül a 20. sz. politikai filozófiáját nem érthetjük meg.

Majd az utolsó cikk, a 20. század végén az oktatás válságának kérdéskörét tárja elénk, és ráirányítja figyelmünket korunk súlyos nevelési problémáira.