Az időutazó naplója

„Ez a történet a képzelet szüleménye. Nem történt meg, de részben valós tényeken alapul. Különös tekintettel az elefántcsont késes lányra... Az archeológusok valóban megtalálták a csontjait a Southwarki Lant Streeten. A DNS-elemzés alapján valóban kiderítették a szeme színét. Az elefántcsont kést, a fadobozkát és a kis üvegeket is a csontok mellett találták meg”...

- Melyikünk ne álmodozott volna már arról, milyen jó is volna időutazóként testközelből megélni egyszervolt történelmi korszakokat?

Visszaugrani a reneszánsz-kori Franciaországba, vagy épp Shakespeare Londonjába, esetleg az ókori görögök vagy perzsák közé, és kideríteni, mivel teltek a hétköznapjaik, hogyan éltek, mit ettek és ittak, milyen volt a társadalmi berendezkedésük.

Ez a luxus sajnos nem áll rendelkezésünkre, ezért ha időutazásról van szó, mindig csak a képzeletünket hívhatjuk segítségül - vagy rábízhatjuk magunkat egy íróra, aki ezt már megtette helyettünk, így nyugodtan elmerülhetünk a végeredményben.

Caroline Lawrence főhősét, Alex Papast egy igen gazdag, excentrikus üzletember, Solomon Daisy bízza meg azzal, hogy derítse ki, mi történhetett azzal a különös, kék szemű lánnyal, akinek teljesen a megszállotja lett, amióta az archeológusok megtalálták a maradványait.

Miután Daisy technikusai egy véletlennek köszönhetően létrehoznak egy időkaput, Alexnek első hallásra egészen egyszerű dolga van: vissza kell mennie a rómaiak uralta Londonba.

Az utazásnak szigorú szabályai vannak...