Az idő szövete — Az európai tradiciójú szövött kárpit metamorfózisai

Ez a 2012-ben kiadott kötet Hegyi Ibolya doktori értekezése alapján készült.

Az ezredfordulón egy ősi iparművészeti műfaj, a szövött kárpit metamorfózisának (átalakulás, átváltozás egyik formából a másikba...) lehettünk tanúi. Az átváltozás sokféle hagyományból táplálkozik, mivel a történelem során olyan térben és időben eltérő kultúrákban is készültek kárpitok, mint a IV. századi kopt Egyiptom, a középkori Európa, vagy a prekolumbián Peru.

Az európai tradíciójú szövött kárpit a kora középkor óta a képzőművészettel és az építészettel került szoros kapcsolatba. Hosszú ideig nem egy önálló művész, hanem a tervező, a kartonrajzoló és a szövő együttműködésének eredményeként született meg, s csak a XIX. században, William Morris (1834–1896) esztétikájának hatására vált modern, individuális, autonóm művészetté.

A főként a Szépművészeti Múzeum nemzetközi Kárpit kiállításain résztvevő művészek műveivel illusztrált, „Az autonóm szövött kárpit metamorfózisa” című fejezet az átváltozást elsősorban a hazai fejleményeken keresztül mutatja be. Magyarországon az autonóm szövött kárpit ugyanis három kárpitművész-nemzedék összekapcsolódó innovációjának köszönhetően alakult át kortárs műfajjá, melynek jelenlétét és pozitívumait az „újtextiles” mozgalom vezéralakja, Szilvitzky Margit (1931 -) is elismerte, aki szerint a textil megújulásáig a gobelin műfaj rabja, másodhegedűse volt a festészetnek, és sokáig a szocreálnak.

„Mára mint műfaj önállóvá vált, az egyéni gondolatok, az anyagból és a technikából származó lelemények a művek erényeihez tartoznak; ez a szemléletmód egyértelműen az új textiles gondolkodásmód hozadékának tekinthető.” A fejezet a „modern időket” követő korszak kárpitművészetének túlélési esélyeit is számba veszi. A XXI. században ugyanis nemcsak a modern időben, hanem a kárpit történetében is fordulóponthoz érkeztünk.

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

Bevezetés;

- I. AZ EURÓPAI TRADÍCIÓJÚ SZÖVÖTT KÁRPIT válaszútjai:

1. Az Európai tradíciójú szövött kárpit történeti áttekintése a kezdetektől a XIX. század elejéig;
2. A kézművesség felértékelődése a XIX. század második felében;
3. Textilműhely a Bauhausban;
4. A szövött kárpit megújításának kísérlete Franciaországban;
5. Art Fabric Mainstream;

- II. A SZÖVÖTT KÁRPIT HAZAI ÚTJAI:

1. A Németeleméri szövőműhely;
2. A Gödöllői művésztelep és szövőműhely;
3. Ferenczy Noémi;
4. A kárpitművészet a szocializmusban;
5. A kárpit és a kísérleti textil viszonya Magyarországon;

- III. AZ AUTONÓM SZÖVÖTT KÁRPIT METAMORFÓZISA:

1. Az idő formája;
2. A három kézfogás;
3. Szövött idők;
4. A kárpitművészet „vége”;

- FÜGGELÉK - IRODALOM - NÉVMUTATÓ;

Hegyi Ibolya elemzése a szokásos művészettörténeti megközelítéseknél mélyebbre megy. A személyes, illetve szakmai „érdekeltség” hozadéka különösen azokon a pontokon mutatkozik meg, ahol a művek értelmezése a konkrét technológiával való összefüggésükben, illetve saját munkái esetében, a keletkezéstörténetükre tekintettel történik.

„Az Idő Szövete” című eme kiadványt az európai tradíciójú szövött kárpit metamorfózisai iránt a fenti tartalom szerint érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.