Az Esterházy-örökség - 17. századi olasz rajzok

A Szépművészeti Múzeum 17. Századi Olasz Rajzai
Magyar és angol nyelven!

A 17. század, melyet csupán alkalmasabb elnevezés híján nevezünk a barokk évszázadának, termékeny sokoldalúságával, új műfajok kialakulásával, ellentétes stílusirányaival egyike a művészettörténet legváltozatosabb korszakainak.

Itáliát nagy múltra visszatekintő művészeti hagyománya, a reneszánsz óta szenvedélyesen tanulmányozott ókori emlékei és a reneszánsz nagymesterek, Raffaello és Michelangelo híressé vált alkotásai különösen vonzóvá tették egész Európa művészvilága számára.

Míg a történelem kiszolgáltatta a spanyol birodalomnak, melynek fennhatósága Milánóra, Nápolyra, Szicíliára terjedt ki, a függetlenségét megőrző Pápai Állam - az ellenreformáció mozgalmának irányítója - igyekezett összefogni a széttagoltan élő itáliai régiókat. Az általa kiépített új szerzetesrendek hálózata a tudomány és a művészet nemzetközi információ- és eszmecseréjének egyik fő közvetítője lett.

Rómán kívül Bologna és Firenze volt a század fő művészeti centruma, de mellettük jelentős szerepet kapott Milánó, Genova és Nápoly is. Az egyház egyetemes kulturális irányító törekvéseinek eredményeként Róma a keresztény világ fővárosává fejlődött, ahová nagyszabású városépítési és dekorálási munkák vonzották az itáliai és európai művészeket, előmozdítva ezzel a különböző nemzetek eredményei közötti kölcsönhatást.

Ennek kibontakozásához a műgyűjtemények is hozzájárultak: a 17. század a nagy képkollekciók és rajzgyűjtemények kialakulásának korszaka, s a rajzok értékelésének, szisztematikus feldolgozásának kezdete.

TARTALOM:

• A 17. századi olasz rajzművészet a budapesti gyűjtemény tükrében;
• A 17. századi olasz rajzgyűjtemény kialakulásának rövid története;
• A kiállított művek jegyzéke, rajzok;
• A kiállított művek jegyzéke, metszetek;
• Képek jegyzéke - Válogatott irodalom