Az aura érzékelésének tankönyve

Aura = „Finom összetételű, láthatatlan kisugárzás vagy kigőzölgés”. Angol szakemberek szerint a szó eredetije egy latin kifejezés, amely levegőt jelent. Hindu szaktekintélyek pedig ahhoz ragaszkodnak, hogy a szó gyökere szanszkrit, és kerékküllő a jelentése. Az emberi aura tehát úgy sugárzik ki a testből, ahogyan a küllők ágaznak szét a kerékagyból...

A természet csodálatos folyamatai között nagyon sok bizonyítékot találunk arra az alapelvre, miszerint vannak tettek és válaszlépések; olyan ez, mint az inga előre- és hátralengése.

Az ok okozattá változik, az okozat okká, és ennek a sornak soha nincs vége. Ezt az alapelvet működés közben vizsgálhatjuk a színek és a mentális állapotok közötti pszichikai viszony alapján. Ahogyan bizonyos mentális és emocionális állapotok rezgés formájában öltenek testet, amely adott asztrális auraszíneket eredményez, úgy azt is érzékelhetjük, hogy a fizikai síkon egyes színek jelenléte meghatározott pszichikai hatást gyakorolnak a mentális és érzelmi állapotunkra...

Amint arra az elmélkedő, megfontolt tanítványok számíthatnak is, egyes mentális és emocionális állapotok hatására az aura által megtestesített asztrális színek pontosan megegyeznek azokkal a fizikai színekkel, amelyek az adott állapotot kiváltják belőlük.

Például a piros folyamatos jelenléte alkalmas arra, hogy az ember felvegye a düh, a vágy, a fizikai szerelem, stb. emocionális rezgéseit, vagy más színárnyalat esetében magasabbrendű fizikai érzelmeket. A megfelelő árnyalatú kék szín spirituális, vallásos érzelmeket okoz. A zöld az ellazulás, a nyugalom, a pihenés színe. A fekete mélabút vagy fájdalmat okoz.

És így tovább: mindegyik szín létrehoz egy érzelmi rezgést, ami hasonló ahhoz, amit az adott érzelem produkál az aura asztrális színében. Ez a dolog a természet nagy törvényeinek megfelelően a teljes színskálán afféle adok-kapok folyamatként értelmezhető. Ez a magyarázat az átlagos emberek számára ismeretlen, ám jóformán mindenki tisztában van azzal, hogy a színeknek hatásuk van rájuk, mert egyes színeket keresnek, másokat pedig inkább kerülnek.

Egyetlen olyan ember sincs, aki ne élte volna már át a béke, a nyugalom, az ellazulás érzését akkor, amikor pl. lágy zöld árnyalatú helyiségben volt. Magának a természetnek is ilyen az árnyalata; gondoljunk csak a füvek és falevelek színárnyalatára; így alakul ki a vidék nyugtató hatása érzetünk.

Annak az embernek az aurájában, aki ezeket az érzelmeket éli át, és képes magát átadni nekik, pontosan az a zöld árnyalat fog kialakulni, mint a körülötte lévő fűszálak és falevelek színvilága...

Íme, ennyire igaz az ok-okozat természeti törvénye.