Árral szemben — A felvilágosodás kori erdélyi magyar értelmiség ethosza

Aniszi Kálmán 1939. október 14-én született a Bihar megyei Magyarkakucson (Románia). Nagyváradon érettségizett, esti tagozaton. Kolozsváron 1962–1964 között a Tanárképző Főiskola Zenepedagógiai fakultásának hallgatója volt. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán szerzett tanári oklevelet(1969). Tizennyolc önálló kötete mellett számos tanulmánykötet társszerzője. Írásaiban főleg etikai, esztétikai, eszmetörténeti és kisebbségi kérdésekkel foglalkozik...

Magunkból jószerével csak az igyekezetet és a jó szándékot adtuk. Ami ezen túl van, azt örökségül kaptuk, hogy okosan sáfárkodjunk vele.

Hüvös könyvtárak patinás polcain szemlélődve örömmel tapasztaltuk, hány kiváló elme fordult szomjú-kiváncsian múltunk felé, és hagyta ott kézjegyét a felvilágosodás korának küzdelmeit búvárkodva.

Hány elkötelezett alkotó szellem birkózott ugyanazzal a kérdéskomplexummal, hogy ki-ki a maga személyiségén átszűrve számoljon be a tapasztaltakról. Mi pedig innen is - onnan is, kitől mit és mennyi gyöngyszemet felcsipegetve, a mozaikkockák temérdekével feltarisznyálva igyekeztünk megrajzolni e küzdelmes kor arculatát, saját szemléletmódunkat is beleszőve.

Nos, ezt az (erdélyi) magyar felvilágosodásról kialakított képet mutatjuk be, felvillantva egyszersmind a korabeli kiválóságok erkölcsi habitusát is. Okulásul mai magunknak és a maradéknak.

És miközben ezeknek az egykori faktumoknak az értelmezésén töprengtünk, az az érzésünk támadt: minthogyha a történelem ismételné önmagát. Mintha a magyarság történelme egy véghetetlen küzdelem volna, benne az örök újrakezdők hitével és erejével. Mi ez, ha nem már-már sziszifuszi sors?...