Arany, tömjén, mirha

Gárdonyi ​​Géza „Arany, tömjén, mirha” című kötete 1924-ben jelent meg először, Németh József Könyvkereskedése kiadásában. Az azóta eltelt évek alatt szinte feledésbe merültek ezek a novellák, amelyek egykoron az ifjúság számára íródtak.

A karácsonyi ünnepkör hangulatát idézi valamennyi elbeszélés, és az adventi várakozásban telő időszak komoly tartalommal töltődhet meg általuk.

„Az én aranyom nem a hegyek bányáiból való; Az én tömjénem nem Arábia illatfáin termett; Az én mirhám nem testi sebeket enyhít; De csak oda viszem, ahová a Napkeleti Három” – írja Gárdonyi az Előszóban.

Ennek szellemében, írói, emberi hitvallásának megfelelően sorakoznak a kötetben a két ciklusba rendezett, evangéliumi jeleneteket földolgozó, szép mesék.

• Bibliai történetek elevenednek meg az első rész írásai nyomán (Mária kincse; Karácsony a názáreti házban; Jézus és a gyermek; A szamaritánus álma),
• míg a második rész, huszadik századi meséi, az egykori csodák továbbéléséről adnak hírt (Két notesz; Egy kép története; Csordásék karácsonya).

A karácsonyvárás időszakát, az ünnep meghittségét – korosztálytól függetlenül – széppé tehetik ezek a lírai hangú elbeszélések.

Az „Arany, Tömjén, Mirha” ideális karácsonyi, karácsonyváró válogatás, amellyel megszólíthatjuk az „éjek éjét”, hogy azután „égbe néző arccal várjuk a bölcsek álmának megvalósulását, az örök béke angyalának megjelenését a föld felett”.