Antropozófiai emberismeret és orvoslás

Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák polihisztor, filozófus, író, a Waldorf-pedagógia atyja, egy új világnézeti irányzat, az antropozófia megalkotója.

Az antropozófia kifejezés a görög „antropos”, (ember), és a „sophia”, (bölcsesség) szavak összetételéből ered, jelentése: az „ember bölcsessége”. Egy megismerésen alapuló, tudományos módszerekkel felépített olyan sajátos világképet takar, amely egyesíti magában az ókori Kelet bölcsességét és a modern Nyugat tudományos gondolkodását...

A sorozat ezen harmadik kötetében olvasható előadások az orvosoknak és az orvostanhallgatóknak szóltak, de bárki sokat tanulhatott és tanulhat belőlük, ha figyelemmel kíséri azt a módszert, amellyel Steiner az élet minden területén folytatta kutatásait.

Itt is érvényesül az antropozófia legfontosabb alapelve: megfigyelés és gondolkodás.

A TARTALOM szerinti, különböző városokban tartott előadások témakörei 1923. augusztus 28. és 1924. augusztus 29 között:

• Irányelvek az antropozófiai szellemtudományra épülő gyógymód megértéséhez;
• Szellemtudományos megismerésen alapuló patológia, terápia és gyógyszer-előállítás;
• Antropozófiai szellemtudomány és orvosi megismerés;
• Antropozófiai emberismeret és orvoslás;
• Mit nyerhet a gyógyítóművészet a szellemtudományos szemlélettel?
• A gyógyítás művészete szellemtudományos szempontból;

AZ ELŐADÁSOK ALAPJÁN KÉSZÍTETT JEGYZETEKRŐL

Az „Antropozófiai Emberismeret és Orvoslás” című eme kiadványt az alábbi idézettel ajánljuk:

„... szó sem lehet arról, még a gyógyítás művészetének területén sem, hogy az antropozófiával laikus módon olyasmit hirdessünk, ami ellentétes a mai tudománnyal. Azt akarjuk megmutatni, hogy bizonyos szellemi módszerekkel mit lehet még hozzátenni az elismert tudományhoz, ha a komoly kutatások területét kiterjesztjük a szellemi világra.”
(Rudolf Steiner)