Áldozat és égberagadás

Tartalom:

• Kelet felől tekint a Nap - Néhány adalék őshagyományunk „mélyrétegeihez”
• „Szentlélek szállj szívembe” - Áldozat és égberagadás
• „Dobom rögtön elragadj!” Utazásféle a hajdúböszörményi „sámándobon” mitikus hagyományaink világába

Jegyzetek

Részletek - Következtetés:

„... Érzékeltetni kívántuk, hogy a hivatalos tudomány által meghúzott határokon túl is érdemes, lehet és kell tájékozódnia annak, aki múltunkról, ősműveltségünkről teljes képet kíván kapni...”

„... Vegyük szemügyre egy olyan közismert, K.e. 400 tájékáról való szkíta lelet égberagadási jelenetét, mely az eddigieknél is magasabbra teszi az erkölcsi mércét számunkra, mindenkori utódok számára...”
Fehér M. Jenő „Középkori magyar inkvizíció” című könyvének 236. oldalán a következőket olvashatjuk:

„A sámánhit legnagyobb ünnepe a karácsony volt. Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok, a sólyom ünnepét tartják... (...)

Öböl várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor (karácsonyról van szó) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak... (...)

Kisszer Mihály szerint: ...A régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét. Mivel a karácsony a hagyományban a fény, a Napisten újjászületésének ünnepe, a fenti idézet alapján magától értetődően adódik a következtetés, miszerint valamiféle kapcsolatnak kell lenni a téli napfordulón újjászülető Napisten és a sólyom között. Nevezetesen ez utóbbit (sólyom) az előbbit (Napisten) jelképező, megjelenítő szimbólumnak tekinthetjük...

„... Térjünk vissza a Világkörhöz, a mandalához, melyet szokás párhuzamba állítani a sámándobokkal is, s ez az összevetés nem alaptalan. A dobot ősidőktől kezdve varázserővel bíró eszközként tartják számon.

A sumér Gilgamesről például a következőket olvashatjuk:

„... varázsdobja a csodatévő,
minden dolgában elkíséri...”

Közismert a népmeséink táltosparipái és a sámándobok közötti párhuzam is...