A visszatért Erdély — 1940-1944

1940. szeptember 5-én reggel a második bécsi döntés értelmében a magyar honvédség átlépte a trianoni békeszerződésben megállapított magyar-román határt, és ezzel Észak-Erdély ötven hónapra ismét Magyarország része lett.

A magyar történetírásban az elmúlt tíz-tizenöt évben indultak el olyan kutatások, amelyek ennek a négy évnek a történetét igyekeznek feltárni, új megközelítéseket alkalmazva, feldolgozva romániai és magyar levéltárak dokumentumait és más forrásait.

Ez a könyv 2011 után a második, javított kiadás, kísérlet arra, hogy a korábbi rögzültségektől mentesen, az eddig publikált és nem publikált kutatásokra, valamint a magyar levéltárakban fellelhető szép számú dokumentumra támaszkodva magyarázatot leljünk arra: miképpen lett újra magyar Észak-Erdély, hogyan próbálta a magyar kormányzat átforálni magyar nemzeti térré, megtartani, és végül hogyan veszett el újra.

A román történetírást folyamatosan foglalkoztatta az észak-erdélyi magyar fennhatóság kérdése. A román historiográfiában ugyanakkor kevés figyelmet kaptak a korszak társadalmi mozgásai, a menekültkérdés, a csaknem egymillió erdélyi román életkörülményei, a propaganda kérdései, a nagyhatalmak szándékai vagy a magyar-román viszony valós természete.

A magyar történettudomány egészen a legutóbbi időkig feltűnően szemérmes volt a területek visszacsatolási időszakának bemutatásában...

Idézet a szerzőtől:

Sokszor elhangzó állítás főleg az évfordulók környékén születő publicisztikákban, hogy a trianoni békeszerződés a magyarság és Magyarország sorsát alapvetően befolyásoló tragikus esemény, amelynek következményei mind a mai napig velünk élnek.

Ennek a kijelentésnek az igazságtartalmával nehéz vitatkozni, talán nem is kell. Az alábbiakban a békeszerződés történeti hátterének, társadalmi percepciójának elemzésére teszek kísérletet, néhány önkényesen megválasztott szempontból. Gondolatmenetemnek szükségképpen lesznek hiányosságai is.

Fontos volna például többet tudnunk Trianon gazdasági következményeiről, a problémakör kifejtésére azonban nem vállalkozhatom.

Meglehet, néhány kijelentés sarkos lesz és sértő, némely megállapítás személyes és túlzó. Éppen ezért szükségesnek tartom leszögezni: nem vagyok elfogulatlan szemlélő.

Családomban mindkét ágon megtalálhatók Trianon kárvallottjai, olyanok, akik odaát maradtak, vagy akiknek el kellett jönniük. Az ő történetük, elbeszéléseik - társulva a hetvenes évektől akár havi rendszerességgel a szüleimmel tett erdélyi utak élményéhez - a pályaválasztásomat alapvetően befolyásolták.

Mestereim, olvasmányaim, tanulmányaim mellett ez az áttételes Trianon-élmény tette, hogy a legszubjektívebb tudományágat választottam: történésznek álltam.

„A Visszatért Erdély” című eme második, javított kiadást az 1940-től 1944-ig tartó négy év történetének feltárása iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik ebből a kötetből nyomon követhetik, hogy miképpen lett újra magyar Észak-Erdély, hogyan próbálta a magyar kormányzat átformálni újra nemzeti térré, megtartani, és végül hogyan veszett el újra...