A varázsbolt — Egy idegsebész lebilincselő története az agy rejtelmeiről és a szív titkairól

„Egy agyműtét bonyolult dolog, de a hátsó koponyaárokban végzett operáció, főleg egy kisgyermek esetében, szinte elképzelhetetlenül nehéz… Eltávolítom a tumor utolsó darabját, amely az agy mélyén az egyik nagyobb ütőérhez csatlakozik… Az asszisztens figyelme egy másodpercre elkalandozik, de ez elég arra, hogy átszakítsa az érfalat. És aztán elszabadul a pokol… Az altatóorvos rám pillant, szeméből sugárzik a félelem. Ki fogunk futni az időből!...

Vakon nyúlok be, de tudom, hogy e mögött az élet mögött a láthatónál sokkal több minden rejtőzik, és mindegyikünk képes csodát tenni, messze túl minden elképzelés határán. Sorsunk a saját kezünkben van, én pedig nem fogom hagyni, hogy ez a négyéves kisfiú most haljon meg, ezen a műtőasztalon...”

Egy alkoholista apa és egy depressziós, stroke-ban lebénult anya gyermekeként Jim nagy szegénységben nevelkedett. Élete egy zsákutca felé tartott, amíg 12 évesen egy bűvészkellék után kutatva, össze nem találkozott valakivel, aki csodálatos tudásával megváltoztatta az életét. Nekünk azonban nem kell besétálnunk egy varázsboltba, hogy felfedezhessük, miként viselhetjük el könnyebben a szenvedést, és hogyan válthatjuk valóra leghőbb vágyainkat. Elég, ha egyszerűen saját elménkbe és szívünkbe tekintünk, mert a csoda bennünk van.

„A Varázsbolt” szerzője szerint csak rajtunk áll, hogy megtaláljuk saját varázslatunkat, és erre másokat is megtanítsunk.

„Ez a könyv egy agysebész figyelemre méltó története, aki megpróbálja megfejteni az agy és a szív közötti kapcsolat rejtélyét. Attól fogva, hogy egy gyermekkori találkozás megváltoztatja az életét, addig, amíg felnőttként megalapítja a Könyörület Központot a Stanford Egyetemen, Jim Doty élete megmutatja, hogyan tehetjük a világot egy irgalmasabb hellyé. Biztos vagyok benne, hogy ez a történet sokakat inspirál majd arra, hogy megnyissák a szívüket, és megvizsgálják, mit tehetnek ők másokért.”
(Őszentsége a Dalai Láma)

„Dr. Doty a saját élete példáján mutatja meg, ami mindannyiunk életében a legfontosabb: azt, hogy nincs boldogság szenvedés nélkül, és a boldogsághoz csak saját és mások szenvedésének a megértésén keresztül vezet az út, de csak valódi törődéssel és szeretettel a szívünkben lehetünk igazán boldogok.”
(Thich Nhat Hanh)