A vád, ami védőbeszéd lehetett volna

Visszatekintő történelmi tényfeltárást tart kezében az Olvasó. A kötet két igazságtalan jogi eljárást mutat be, szigorúan korhű dokumentumok, tények alapján, továbbá nyomon követi a kárvallottak sorsát is.

1942. nyara, Délvidék. Két harcedzett, az I. világháború harctereit is megjárt, többszörösen kitüntetett magyar katonatisztet (vitéz Asbóth Sándort és Zsoldos Andort) tartalékos századosként zsidó munkaszolgálatos tábori alakulatok élére vezényelnek.

Egyszerre állítják őket hadbíróság elé az alárendeltjeikkel szembeni emberséges magatartásukért, ám a hadbíróság elejti a képtelen, a józan észnek ellentmondó vádat. A munkaszolgálatosok, akikért a szolgálatuk alatt mindvégig kiálltak, akiknek többségét megmentették a biztos haláltól, drámai módon határozták meg századosaik későbbi sorsát. Míg egyiküket - teljesen megérdemelten - a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazhatták és mindmáig emlékfa őrzi emlékét a jeruzsálemi Yad Vashem Emlékparkban, addig másikukat a szegedi Népbíróság kezére adták.

A szerző célja emléket állítani e két tisztességes embernek.

A kötetben foglaltak a alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

Köszönetnyilvánítás
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS

I.

• Hiba volt a jószándék;
• A tisztekből nem hiányzott az emberség;
• Az igazat, csakis az igazat;
• A magyar százados, akit „cádik”-ká emeltek;
• Elejtik a vádat;
• Bácskertes, 1942. Elrendelem!
• Fordulat az ítélet után;

II.

• Bolsevik bosszú, vagy nemzetközi bíráskodás?
• Törvényes törvénytelenség - példátlan jogalkotás az igazságszolgáltatás történetében;
• Tanúból vádlott lesz;
• Az orvosszakértői vélemény sem segít;
• Ítél a Népbíróság és a NOT;
• Hallgattassék meg...

UTÓSZÓ - FÜGGELÉK - BIBLIOGRÁFIA;

„A Vád, Ami Védőbeszéd Lehetett Volna” című eme kiadványt az ELŐSZÓ alábbi záró szavaival ajánljuk:

„Meggyőződésem, hogy a rendelkezésre álló ismeretanyag alapján józan ésszel, valamint ép erkölcsi érzékkel az olvasók felismerik és megértik a címben rejlő abszurditást. Igaz, megkérdezhetik, hogy miért érdekes most (...) egy tanulmány, amely 1942-be repíti vissza az olvasóit. Válaszom erre az, hogy a hibát elismerni és igazságot szolgáltatni az érdemtelenül meghurcolt, tisztességes embereknek SOHA NEM KÉSŐ!”