A török-magyar bajviadalok

Ez a kötet 1913-ban jelent meg először. Most a könnyebb olvashatóság kedvéért csak bizonyos helyesírási korrekciót tartalmaz az eredeti változathoz képest. Ez alól kivétel az V. fejezet, ahol a levelek betűhűen olvashatók az eredeti kiadás szerint.

„A magyar lovagiasság virágszakaszának emlékeit lapozgatjuk, s mesés idők elevenednek meg előttünk. Jó Magyarország véghelyeinek tüköreit: a fő vitézlő lovagokat s a daliás ifjakat látjuk, amint széltől fogant főlovaikon a vitézi próbára indulnak.

A hazafiság legjobb iskolája, a vitézi virtusok veteményes kertje nyílik meg előttünk. A zöldbe borult, virággal édes és harmattól üde mezőkön vannak ez iskolák, ahol a rózsa kivirágozása után a vitézi próbák megesnek. Valami csodás ösztön egyaránt idecsalja a harcon fogott vén vitézeket és a kezdő ifjakat. Amazok a nevük hírét jöttek öregbíteni, ezek hírt s nevet most akarnak szerezni.

Nem féli senki a halált, nem tart egyikük sem az ellenség kardjától. A szívük szakadna meg, ha egyetlen viadalt is elmulasztanának. Elfelednek minden szenvedést, ha hírnév-szerzésre van kilátásuk. A vitézi névnél és tisztességnél ugyanis becsesebb dolgot a földön nem ismernek, tehát odasietnek, ahol élve vagy halva ezt megszerezhetik.

„A kiadó a mű megjelentetésével nem kritikai kiadást kíván közzétenni és nem is reprintet, hanem egy általunk máig érdekesnek, sőt aktuálisnak vélt gondolatrendszert szeretne a tetszhalott állapotából feltámasztani.”

„A Török-Magyar Bajviadalok” című eme kiadványt a több mint száz évvel ezelőtt kiadott könyv, a magyar vitézség megnyilvánulási formái, ezen belül a végbeli világ szelleme, a személyes viadalok, a bajrahívások, bajviadalok és a bajviadalok ügyében írt levelek iránt érdeklődő, történelmet kedvelő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánlott még:

Régi magyar kapitányok és generálisok.
Kunok és magyarok.