A tanár, a történész és a komplex — Tanulmányok a magyar kora újkorról

A történelem maga, és az azt tükröző történettudomány is komplex. Különösen igaz ez a kora újkori magyar történelemre, amely az alapja és a gyökere számos jelenlegi folyamatnak, problémának is.

Ebben a kötetben helyet kaptak a (kora újkori) történelem oktatásával és kutatásával kapcsolatos írások is: Mohácstól a tizenöt éves háborún át egészen az új kísérleti történelem tankönyvig vezetnek a szálak, amelyek szándékosan csak részben elvarrtak...

Illik Péter szerző - többekkel ellentétben - azt állítja, hogy egy jó kérdés felvetése gyakran fontosabb, mint egy magát kimerítőnek állító válasz. Így ez a tanulmánykötet néhány írása akár egész kötetet is megérő problémát „dob fel”, esélyt adva újabb vagy részletesebb jövőbeni válaszoknak is az adott témában.

A kötet TARTALMA:

ELŐSZÓ

TANÍTVA

• Új technikák régi szemlélettel a történelemtanításban;
• Az OFI kísérleti történelem-tankönyvének kora újkori részeiről;
• Kérdésfelvetések a történelem angol nyelven való hazai középiskolai tanításáról;

TANULMÁNYOZVA

• Az esztergomi érsekség „hosszú háború” sújtotta falvai 1597-ben;
• Egy paradigma evolúciója: békék és kiegyezések a kora újkori magyar történelemben;
• A bukás szimbólumai: 1526 és 1588;
• Ortvay Tivadar és a magyar mohács-recepció;
• A „kuruc-labanc” értékelési törésvonal a mai magyar köztudatban;
• Hajnal István értékelése az angol nyelvű histográfiában;

ZÁRSZÓ: TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS TÖRTÉNELEMTANÍTÁS

„A Tanár, a Történész és a Komplex” című eme kiadványt azoknak a történelmet kedvelő olvasóinknak ajánljuk, akiket mélyebb kontextusban is érdekel, hogy miként érnek, érhetnének, vagy kellene, hogy érjenek össze a történelemtanítás, a kutatás és a tankönyvhasználat szálai, mik az ezzel kapcsolatos praktikus tények, a két pálya - a kutató és a tanár - közti viszony kérdésköre, az érdemi párbeszéd szükségessége és igénye a két szakma között...

A ZÁRSZÓ befejező gondolatsora szerint:
... a szerző személyes véleménye szerint „nagyon fontos lenne az érdemi párbeszéd a két szakma között, továbbá olyan emberek meghallgatása, akik mind a két területen releváns tapasztalattal rendelkeznek, tekintettel arra, hogy valójában a tárgyuk, a történelem ugyanaz, ráadásul egy és oszthatatlan. Nincs többféle történelem, legfeljebb többféle értelmezés.”