A szóhasadás dióhéjban

Ebben a könyvben Grétsy László a szóhasadásról ír, amely téma megtalálását a fiatal, pályája elején lévő nyelvész tudóspalánta földindulásszerű eseményként élte meg. Fölfedezett egy addig kevéssé ismert szóalkotási módot, amely hatalmas kutatómunkája eredményeként két év elteltével kandidátusi disszertációvá érett, és az Akadémiai Kiadó által rangot kapott szakmunkaként hamarosan meg is jelenhetett. A szakmai elismerés sem maradt el. Mindez 1962-ben történt.

Akik ismerték és szerették Grétsy Lászlót, a már neves és jeles nyelvészprofesszort, rávették arra, hogy elővegye és leporolja egykor nagy sikert aratott művét, és aktualizálva, rövidebb, könnyedebb formában bemutassa kedves szókettőseit a nagyközönségnek is. Egyre-másra születtek meg a Tanár úrra oly jellemző gondossággal szerkesztett szócikkek. Vizsgálódásának tárgyát képezte például a közismertebb család – cseléd, nevel – növel szópár, de olyan meglepő kettősökkel is találkozhatunk, mint például a meg – még, miért? – mert.

A kilencvenedik életévét is elhagyó nyelvtudós a halála előtt két nappal fejezte be a munkáját, így ez a könyvecske már csak posztumusz műként jelenhetett meg. Fogadják szeretettel!

Grétsy László Elöljáró beszédét így fejezte be: „Most már, kedves barátaim, társaim, akikkel munkám során oly sokat foglalkoztam, ti következtek. Ha a föld megindul, s az ég darabokra szakad is, hasadjatok, szavak!”

Szerzője Grétsy László (Budapest, 1932. – Budapest, 2024.) magyar nyelvész, főiskolai tanár, televíziós személyiség, a nyelvművelés kiemelkedő alakja. 1950-ben érettségizett a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakára, ahol 1954-ben diplomázott. 1960-ban szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet...