A székely írás emlékei, kapcsolatai, története

Bár számtalan könyvecske jelenik meg a rovásírásról, erről a „divatos” témáról napjainkban, a közelmúltban elhunyt régész-nyelvész egyetemi oktató szerző, VÉKONY GÁBOR könyve a tudományosan megközelített, „hiteles”, a legújabb kutatásokat is figyelembe vevő mű.

Kötetbe gyűjtötte az elmúlt évtizedekben e témában publikált írásait, számba veszi a teljes eddig ismertté vált feliratos anyagot, legyenek azok a Kárpát-medencében vagy másutt (pl. a hajdani Kazáriában).

A munka a hazai és a nemzetközi szakirodalom gazdag, széles körű, interdiszciplináris feldolgozásán alapszik.

• Alapos elemzés olvasható benne a nagyszentmiklósi kincsről, a Telegdi János-féle rovás-írás-emlékről (1598), Bélay Barnabás szövegéről.
• Világos elemzés található benne az újabban előkerült leletekről.

Óhatatlan, hogy a szerző ne szóljon hozzá olyan fontos problémák megoldásához, mint a székely kérdés. A munka értékét növeli az alapos tudománytörténeti áttekintés.

A székely írásnak, vagy ahogy gyakran nevezik, a székely rovásírásnak kalandos sors jutott a magyar tudományban, illetve a magyar közművelődésben. A vele való foglalkozás már a régebbi időkben is egybekapcsolódott a műkedveléssel, a különböző szintű dilettantizmussal, s mint ilyen, nem volt mentes a hamisításoktól sem.

Sajátos következménye ennek a helyzetnek, hogy a székely írással való foglalkozás már a XVI. században is fejcsóválásra adott okot a tudós körökben, ahogy egyébként ez ma is így van: az a szakember, aki ilyenre adja a fejét, számolhat a szaktársai rosszallásával.

Persze ehhez rögtön azt is hozzá kell tenni, hogy a tudós körökben is eldöntetlen mindmáig, vajon a székely írás kutatása pontosan melyik tudományág, melyik szakág feladata.

„A Székely Írás Emlékei, Kapcsolatai, Története” című ezen kiadványt a rovásírás és kérdésköre, annak tudománytörténeti áttekintése iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.