A sajtószabadságról

Ez a mű 1844-ben jelent meg először Lipcsében, de a hatóságok megtévesztésére a címlapon ez volt olvasható: Sajtószabadságról nézetei: Egy rabnak.

Táncsics Mihály neve a történelmi tudatban szorosan összefonódik a rabsággal, hiszen ő volt az, akit ama diadalmas márciusi napon a fiatalok kiszabadítottak a börtönből.

Ezt a munkáját azonban, amely 1844-ben készült, még nem fogolyként írta. A szerző neve helyett szereplő „egy rab” kifejezés ezúttal tágabb értelmű: olyan embert jelöl, aki meg van fosztva a szabad sajtó használatától, a szólásszabadságtól, pedig a gondolatok szabad közlése Táncsics szerint éppen olyan természetes joga az embernek, mint az evés, alvás és a mozgás szabadsága.

„... Természeti tulajdonságainktól, szabadságunktól és jogainktól megfosztva lévén nem azzá fejlődünk, amivé kellett volna. Mesterkélve fenn állhatunk egy darabig, de létünk tartós nem lehet, miként a növényé se, melynek termesztésére és életére a megkívántatóknak valamelyike hiányzik...”

Táncsics ebben a művében elképzelhetetlennek tarja, hogy az emberek sajtószabadság nélkül éljenek. Először kifejti, hogy Istentől kapott adottságunk a szólás szabadsága, és ezt korlátozni senkinek sincs joga. A cenzúrát a legnagyobb bűnnek tekinti. Aztán eljátszik azzal a gondolattal, hogy miképp viselkedne a sajtószabadság a: falusi kisbírákkal, falusi mesterekkel, bírákkal, urasági hajdúkkal, bakókkal, cenzorokkal, írnokokkal, tisztviselőkkel, és a fejedelemmel...

„A Sajtószabadságról” című eme kiadványt Táncsics Mihály témával kapcsolatos gondolatai, szemléletmódja iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.