A Romániai Magyar Népi Szövetség az önfeladás útján (1944-1953) ANTIKVÁR

Részlet a könyvből
I. fejezet

Koalíciós kormányok az 1944. augusztus 23-ai kiugrást követő időszakban

Románia és Magyarország képviselői 1943 nyarán szinte egyszerre kezdték el tapogatózásukat a háborúból való kilépés esélyeiről Genfben, Kairóban, Stockholmban, Lisszabonban. Még a közös kiugrás lehetősége is felmerült.

Bánffy Miklós 1943. július második felében titkos tárgyalások folytatására érkezett Romániába - a parasztpárti Michalachével találkozott, útja azonban nem járt sikerrel: az erdélyi kérdésben nem tudott a két fél megegyezni.

A Nemzeti Parasztpárt vezetője, Iuliu Maniu 1944 elején magyar diplomaták előtt jelentette ki: a két nép minden szempontból: történetileg, geográfiailag, gazdaságilag egymásra van utalva. Ezen az alapon látott lehetőséget a közös kiugrásra.

Magyarországgal ellentétben Romániában az ország egységének helyreállítása olyan cél volt, amelynek alapján pártállásra való tekintet nélkül valóban az egész országot, a társadalom minden rétegét átfogó nemzeti egység alakult ki. A Román Kommunista Párt (RKP) 1941 júliusi közleményét, szeptember 6-ai platform programját, 1942. január 22-1 határozatát nézve kitetszik: háttérbe szorult az osztályharc és a lenini önrendelkezés problematikája, helyére a nemzeti egység megteremtésének létfontosságú feladata került.

Ennek érdekében konkrét lépéseket is tett. 1944 áprilisában az RKP és a Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP) megalakították a Munkásegységfrontot. Az RKP többször fordult egységfont-javaslattal a történelmi pártok, a Brátianu - féle Nemzeti Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) felé. 1944 áprilisáig a külföldi tárgyalásokat irányító Maniu a párhuzamos akciókkal egyetértett, az együttműködéssel nem.

Áprilisban azonban több olyan esemény történt, amely a polgári politikusokat állásfoglalásuk megváltoztatására késztette...