A múlt és a jövő látnokai - HIHETETLEN MAGAZIN KÜLÖNSZÁM

A történelem során emberek százezrei – ha nem milliói – foglalkoztak valamilyen szinten azzal, hogy megjósolják bizonyos események végkimenetelét. Ezek érinthettek egyetlen embert, egy kisebb-nagyobb közösség tagjait, egy-egy társadalmi csoportot, egy egész országot, de akár a világ sorsára is vonatkozhattak.

Már az ókorban külön kasztot alkottak az udvari jósok, sőt szinte „állami funkciónak” tekintették a tevékenységüket. Az uralkodók ezen jövendölések alapján kormányozták országukat, birodalmukat, és minden fontos esemény előtt kikérték a véleményüket.

Püthia, a delphoi jósda papnője királyoknak és hadvezéreknek adott – jellemzően – kétértelmű jóslatokat. Ha valamelyik nem jött be, az mondta, hogy ő a másik értelmezésre gondolt… Görögországban a dodonai tölgyfák szél sodorta leveleiből jósoltak a papok, a Sibyllák az antik hagyomány isteni ihletésre jövendölő prófétanői az isteni tudás és a legmélyebb bölcsesség megtestesítői voltak. A római augurok a madarak röptéből olvasták ki, hogy az uralkodónak milyen döntéseket kell hoznia a birodalom érdekében.

A Bibliában számtalan olyan történet található, amik többnyire szörnyű jövőt festettek le az emberiség számára. Gondoljunk a Jelenések könyvére, az Apokalipszis négy lovasára, a Fenevad számára, a 666-ra, valamint az utolsó ítélet dörgedelmes hangvételű próféciáira.

A középkorban Merlin, a legendás varázsló „politikai” és misztikus jósokként hirdette a jövőre vonatkozó próféciáit. Azután következett a talán mindenki számára legismertebb látnok, Nostradamus, aki orvos, költő és asztrológus is volt egyben. Négysoros verseit ó-francia nyelven írta, és ezekben olyan távoli eseményeket jósolt meg, mint az orosz forradalom kitörése vagy éppen Hitler színrelépése.

De ne feledkezzünk meg Paracelsusról sem! Ő már a tudomány eszközeivel próbálta vizsgálni az emberi sorsok alakulását.

John Dee Erzsébet-kori jósként az okkult tudást ötvözte az angyali üzenetekkel.

A középkorban a jósok már komoly csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, csillagok állásából, üstökösök megjelenéséből, bolygók együttállásából vonták le a következtetéseiket és fogalmazták meg próféciáikat. Ők a kor politikai tanácsadóiként is végeztek tevékenységüket.

A „nagyok” mellett megszámlálhatatlan népi jós is feltűnt, ők kisebb közösségeknek jövendöltek és ehhez a legkülönfélébb eszközöket használták fel. Betegséget gyógyítottak a rossz szellemek elűzésével, és a környezetükben található összes eszközt, lehetőséget felhasználták a jósláshoz. Ekkor lett népszerű a tenyérjóslás, az álomfejtés, majd a kártyák megjelenésével – itt elsősorban a tarotra gondolok – a kártyavetés a társadalom minden szintjén elfogadott jóslási megoldássá vált. Nem maradhattak ki ebből a történetből a vásári jósok sem, akik a szórakoztatás és a hit határán mozogtak. Ekkor születtek meg a paraszti időjóslás alapjai, vagyis a természet megfigyeléséből származó próféciák.

A 20. században tűnt fel az „alvó-próféta”, Edgar Cayce, a vak Baba Vanga, Aleister Crowley, a profetikus okkultizmus megálmodója, de ide sorolhatjuk Raszputyint, Katalin cárnő kegyeltjét vagy a fatimai csodákat megélt gyermekek látomásait.

A 21. században ezen a téren is hihetetlen változások következtek be. Rengetegen jósolták meg, hogy 1999-ben bekövetkezik a világvége. Ekkor kellett volna megjelenni a bibliai Apokalipszis lovasainak, és bekövetkeznie az igazak elragadtatásának. Mindez szerencsére elmaradt. 2012-ben a maja naptári ciklus végét a legtöbb jós úgy értelmezte, hogy az egész világ elpusztul egy szörnyű kataklizma során.

Hol állunk most? Megjelentek az internetes próféták, az önjelölt messiások és a vallási igehirdetők. Színre lépett a mesterséges intelligencia és a jövőnket már nem emberek, hanem algoritmusok fogják megjósolni…

SZŰCS RÓBERT